A 81. születésnapján elhunyt dalszövegíró számtalan klasszikus magyar slágert jegyzett a hatvanas-hetvenes években, és nemcsak Kovács Katinak vagy Máté Péternek írt dalokat.

A halála előtt hosszú ideig betegeskedő S. Nagy István a hatvanas években kialakuló hazai zeneipar legfoglalkoztatottabb szövegírója volt, és a magyar könnyűzene számtalan közismert slágeréért felelt, csak néhány példa: Elmegyek, Azért vannak a jó barátok, Zene nélkül mit érek én? (Máté Péter), Nem vagyok én apáca, Mindig kell egy barát (Zalatnay Sarolta), Gedeon bácsi, Két összeillő ember (Szécsi Pál), Rohan az idő (Koncz Zsuzsa), Volt egy régi nyár (Kovács Kati), Szóljon hangosan az ének (Soltész Rezső), Múlnak a gyermekévek (Ihász Gábor), Csavard fel a szőnyeget (Hungária), Kell, hogy várj (Neoton).

Advertisement

Leginkább a táncdalénekesek dalszövegírójaként szerepel a köztudatban, pedig a legmenőbb beatzenekaroknak is ugyanúgy írt, mint rockzenekaroknak (lásd: Piramis, Edda). Túlzás nélkül a magyar könnyűzene egyik legfontosabb alakja volt, és csak becsülni lehet, hány szöveget írt összesen.

Amikor a Quartnál megszavaztuk a beatkorszak és a hetvenes évek legjobb magyar számait, magunk is elcsodálkoztunk, mennyi szöveget írt S. Nagy azon túl is, amiket eredetileg feltételeztünk volna magunktól. Ezért tisztelgésképpen itt van tíz remek S. Nagy-szám a kevésbé nyilvánvalóak közül:

Hungária: Ne vedd el az időm (1967)

Pannónia: Sose halok meg (1967)

Atlantis: Kislány, gyere velem sétálni (1967)

Scampolo: Ne írjon fel, rendőr bácsi (1968)

Omega: Nem tilthatom meg (1968)

Nagy Éva & Liversing: Az utolsó randevúnk (1968)

Dogs: Hova siet ez az élet (1968)

Máté Péter és a Liversing: Nem kell (1970)

Bergendy: Zöld pokol (1972)

Edda Művek: Álom (1981)