Eljöttünk néhányan 1989 után. Elég sok minden történt velünk azóta. Tudunk egymásról, találkozunk is néha. Megiszunk olyankor egy-két üveg bort, és hangoskodunk.

Van munkánk, lakásunk vagy házunk (nekem törlesztőrészletem is), autónk, házastársunk (kinek az első, kinek nem), gyerekeink (kinek kettő, kinek négy). Unokáink még nincsenek. Budapesten vagy a közelében élünk (van, aki máshol). Elvagyunk tehát.

  • az egyik barátom azt mondja, a demokrácia kiüresedett, nincs neki semmi értelme
  • a másik barátom azt mondja, kinézett magának egy Honda choppert, feketét, de megvárja vele a telet, akkor valamivel olcsóbban adják majd
  • a harmadik barátom meséli, pár hete megvolt az első ejtőernyős ugrása, 4000 méterről, ötven másodperc szabadesés, lobogott a szakálla a szélben, megy máskor is
  • a negyedik barátom azt mondja, vesz jövőre egy birtokot a Balaton környékén, szőlővel, gyümölcsössel, saját bort és pálinkát akar, a pénze megvan hozzá

Én egyelőre nem mondok semmit. Nem tudok ilyeneket kitalálni, nem is igazán akarok. Oké, én is öregszem – tudjátok, hogy mit mondott az öreg Sam? –, és az utóbbi napokban-hetekben tényleg rosszkedvem lett ettől a Magyarországtól. De azért még mindig szeretek egy csomó mindent. Különben is, attól, hogy a srácok – nem a barátaim, hanem a gyurcsányok, az orbánok és a többiek – kapitálisan elbaszták ezt a 25 évet, attól mi még éltünk. Talán nem nagyon kell kidobnunk a szemétre semmit sem. Semmi fontosat.

Na mindegy: ezúton kívánok még sok boldog októberi forradalmat és köztársaság-kikiáltást mindenk kedves olvasónknak!