Azon kívül, hogy néha vidéki híreket meg vicces blogokat szemlézek, meg néha elmegyek valami full bolondságra, írok a Cinken kívül máshova is, például múlt héten másodmagammal leteszteltem egy csomó instant-tésztalevest. és megírtam a Táfelspiccre. Forever kollégium!

Arra persze egyáltalán nem gondoltunk, hogy ezt megcsinálni addig jó ötlet, amíg nem nézel farkasszemet 14 zacskóval, amikben ártalmasnál ártalmasabb vegyi anyagok burjánzanak, de be kell kapcsolni a vízforralót a 14. csomagnál is. Úgyhogy az egész félig komoly, már csak azért is, mert a felénél kezdük elveszteni az eszünket:

Közben eljutunk egy holtpontra, megint elgondolkodunk a sok emészthetetlen tésztán, ami a gyomrunkban tekereg. Elképzeljük, hogy hatalmas, tudattal rendelkező, lovercrafti ramenszörnyekkel fogunk rémálmodni órákig, mielőtt kirohannánk éjjel a vécére, ami igazából ugyancsak álom lesz, és a kagylóból feltör a Nagy Öreg Tészta, magával ránt a felfoghatatlan dimenziójába, ahol undorító, teli olajos tasakok belsejében kell letölteni az életünket. Inkább jót nevetünk ezen, és megint bekapcsoljuk a vízforralót.