Csak egy magyar filmet vihetsz magaddal arra a bizonyos lakatlan szigetre. Hazudsz, ha azt mondod, hogy Az ötödik pecsét, a Szegénylegények vagy valami kanonizált komoly alkotás lenne az, amikor ott az egyértelmű választás: A Pogány Madonna!

Egész biztosan nincs másik magyar film, amit ennyiszer láttam volna, mint az idén 35 éves bűnügyi filmvígjátékot, és minden alkalommal nagyon jó kedvem lett tőle. Ezzel korántsem vagyok egyedül, még csak nem is feltétlenül kellett a hetvenes években születni ahhoz, hogy az ember értékelni tudja Ötvös Csöpit. Állítólag maga Bud Spencer javasolta, hogy az őt szinkronizáló, és rá fizikailag is hasonlító Bujtor teremtse meg a magyar Piedone figuráját. Így született először egy filmnovella, melyből végül 1980-ban lett film, Bujtor és Mészáros Gyula közös rendezésében. (Utóbbit helyesbítenem kell, az IMDB-n mindkettőt írják, de most megnéztem a stáblistát, ahol csak Mészáros a rendező, és a forgatókönyvet írták ketten.)

A Pogány Madonna óriási siker lett: egymillióan látták moziban, még több millióan valamelyik tévés ismétléskor, és még a többi szocialista országban is vetítették a filmet. Ötvös Csöpi és Kardos doktor kettőse aztán még több filmet is kapott, de egyik sikere és jelentősége sem vetekedhet az első filmével. Bár a két következő (Csak semmi pánik és Az elvarázsolt dollár) sem rossz, és volt jelenet belőlük, amelyről úgy emlékeztem, hogy ebben a filmben van (“Defekted van, doktor!”).

Hogy miért ütött ekkorát a film? A Bud Spencer-recept csak egy a sok alkotóelem közül. Bujtor jó érzékkel nem egy Terence Hill-szerű egyenrangú partnert választott maga mellé, hanem egy kétbalkezes hülyét. A Balaton adta magát helyszínnek, miközben tökéletesen ültették át a hasonló, nyugati filmvígjátékokból ellesett elemeket a puha diktatúrába.

Bár ahhoz az illetékesek ragaszkodtak, hogy a rosszak csak külföldiek és külföldre szakadt magyarok lehetnek, ezen kívül alig lóg ki a szocializmus lólába, egyetlen elvtársozás nem hallatszik a filmben, és A Pogány Madonna idealizált Magyarországa még akár egy jó hely is lehetne, ahol még az is belefér, hogy a rendőr is hülye. Sőt, elég sokszor az.

Advertisement

Ezek mellé jött az évek múltával a nosztalgia, amely mára a film fő vonzereje: a kissé túl hosszadalmasan szőtt cselekményért és a nem időtálló poénokért bőségesen kárpótolnak a nyolcvanas évek eleji helyszínek, ruhák, frizurák és az egész hangulat.

Messze nem hibátlan film: engem például a Csöpit folyton lekollégázó, cukimuki kisgyerek világéletemben idegesített, és a Benedek Miklós alakította angol ékszerész figurája is erőltetett bénaság. De még ezekkel együtt is vallom, hogyha nemet mondasz A Pogány Madonnára, akkor az életre mondasz nemet. Következzenek hát a kedvenc jeleneteim, mind a 19! Tűz, Csucsu!

1. Kakukk jelentkezz, itt Galamb!

Maga a film indulása sem rossz a betöréssel, de igazán akkor szippant be, amikor Kardos doktor előkapja a telefont a rendőrségi Ladában. Ez a bejelentkezés még akkor is vicces, ha nem tudjuk, hogy a későbbi Csöpi-filmekben is visszatérő elem (“Bagoly 1, Bagoly 2, Bagoly 3, akció lefújva.”)

2. Küldd ide Imre bácsit, légy szíves!

Imre bácsi nem tartozik a film kulcsszereplői közé, azonban az elején könnyű csőbe húzni a nézőt: ezek a csuhások eleinte mind gyanúsak, és amikor elhangzik Imre bácsi neve, az apát olyan jelentőségteljesen néz vissza, mintha Imre bácsi maga lenne a Sátán. Becsüljük meg jobban Imre bácsit!

3. A magyar Riviéra

Nem elég, hogy a Balatonon suhanó vitorlások már önmagában a tengert idézik, de Aldobolyi Nagy György filmzenéje tényleg egy évtizeddel korábbi olasz sikerfilmhez is készülhetett volna: nézd meg a fenti coubot, aztán próbáld elképzelni, hogy ebben az országban épp Losonczi Pál az Elnöki Tanács elnöke! A fehér garbós menő férfira pedig még később visszatérünk.

4. Gratulálok, Csöpi!

Ötvös Csöpit millió okunk van irigyelni: bárkit szétcsap, remekül vitorlázik, jó nyomozó, de ez semmi ahhoz képest, hogy tényleg ő A Balaton Királya! Mindenkit ismer, és nem tud úgy az utcára menni, hogy ne kiabálna oda valaki, hogy “Szevasz Csöpi!”. Ez itt meg tényleg a menőség csúcsa!

5. Hová lesz a séta, Janikám?

Tessék, itt egy hülye rendőr, egyenesen a Saint Tropez-i csendőröktől importáltuk. Az elcsukló hangért külön piros pont jár.

6. Velem is!

Nem hiányozhat a filmből a szexualitás sem, amit a lengén öltözött Hernádi Judit képvisel: nemcsak, hogy alig takarja a melleit, de még látványosan rá is indul Csöpire (ki nem?), valósággal izzik a levegő a feszültségtől!!

7. Alkalmas, Brikett, Feladat, Szivar, Bajusz

A magyar filmtörténet legmenőbb becenevei egyértelműen ehhez a filmhez kötődnek, különösen Alkalmas és Feladat tűnnek nagy királyoknak. Nem is beszélve a diszkóhajóról, ahol ránézésre csak 40 felettiek szórakoznak. A Cinzano felirat pedig annyiszor szerepel a filmben, hogy már termékelhelyezésre gyanakodnék, ha nem a működő szocializmusban járnánk!

8. Bocsánat, Bajusz urat keresem!

Kern Andrást annyira megdöbbenti, hogy Bajusznak bajusza van, hogy köpni-nyelni nem tud. Nagy kár, hogy a Coub 10 másodpercben maximálja egy-egy videó hosszát, mert így pont lemarad a nem kevésbé klasszikus “Húzz el, mint a vadlibák!” válasz. De a jelenet erejét mutatja, hogy enélkül is üt!

9. Alkalmas (vagy Feladat?) jól megkapja a magáét

Ez túlzás nélkül b r u t á l i s !

10. Na, ezzel se szeretnék egy sötét sikátorban találkozni!

Sokszor idézett, klasszikus jelenet. Honnét lehet ismerős ez a nagydarab, meglett férfi vajon? Jelzem, nem az első és nem is az utolsó eset, amikor Kardos doktor idegen tollakkal ékeskedik :(

11. Tiszteletem, Dezső bátyám!

Fiatalabb koromban jellemző módon fel sem tűntek a film igazi finomságai, mint a korábban már emlegetett Imre bácsi, vagy az elképesztően nagy király Dezső bátyám, aki a védjegyszerű fehér garbójában élet-halál ura a vizen, oldalán a szemrevaló Zsuzsikával. Ma már ez a kedvenc jelenetem a filmből.

12. Vidd, Csöpikém, benne van a kulcs!

Ennél nagyobb bizonyíték nem kell, hogy mekkora király Ötvös Csöpi: csak úgy beszól az utcáról Józsikámnak, hogy kéne a verdája, Józsikám pedig mintha egész életében erre várt volna, még a slusszkulcsot se vette ki. Igaz, akkoriban még volt közbiztonság...

13. Tűz, Csucsu!

Tűz, Csucsu!

14. Nem gondolod, hogy kicsit hülyén néz ki egy magyar rendőr 1980-ban egy lópatkóval a kocsijában?

Ilyen az, amikor Ötvös Csöpi ideológiai frontot nyit, és a materialista világnézet nevében lefoglalja kollégája szerencsepatkóját. Persze, aki résen van, már itt is sejtheti, hogy tervei vannak azzal a patkóval, amivel pár perccel később majd betöri Soltész “Deziré” Gábor szélvédőjét, amikor alászáll Öcsi helikopteréről.

15. Hányat?

Kardos doktor farkasétvágya visszatérő poén a filmben, és persze sosem lakhat jól, hiszen mindig pont akkor történik valami, amikor épp enni kezdene. Itt aztán Csöpi okosba szerez neki reggelit, szabálytalanul. Lehet, hogy ha még akkor, időben megálljt parancsolnak az ügyeskedőknek, nem itt tartana ez az ország.

16. És most fasírtot csinálunk belőled, te suttyó!

Ezt a párbeszédet egyenesen valami kemény maffiafilmből kölcsönözhették. Azt pedig nem is értem, hogy mentek bele az elvtársak abba, hogy egy ilyen családi moziban elhangozhasson a “kurváik” kifejezés. Mondjuk Bajuszékról pont a “nyálas stricik” kifejezés jutna eszembe utoljára, de hát 35 év nagy idő.

17. Add csak ide a hajszárítót!

35 éve állandó vitatéma, hogy akkor most felelőtlen-e a film, amiért Ötvös Csöpi nem hogy nem szól rá a fürdőkádnál hajszárítóval játszó gyerekre, de még ő maga is csinálja. Vélhetően generációk nőttek föl úgy, hogy a szüleik a filmnézés közben magyarázták el, miért nem szabad ilyet csinálni. Ahelyett, hogy azzal törődnének, hogy Csöpi épp megoldja az évszázad bűnügyét!

18. Nem igaz, hogy mennyit kerestelek, Margit!

Csodálatos kontraszt: Csöpi épp Gór Nagy Mária fejéhez vágja a mindent eldöntő bizonyítékát, rögtön utána Kardos doktor a feleségével fecseg, ami a feneketlen bendőjéhez hasonló visszatérő poén. Most végre sikerül elérnie, miközben a kollégáját épp tőle pár méterre készül lepuffantani egy nemzetközi bűnbanda.

19. A hölgyet is kérem, uram!

De persze hiába, Csöpi megmenekül, hogy aztán szokás szerint az kapja a legtöbb elismerést, aki a sikerért a legkevesebbet tette. A végére egy személyes adalék: a fotósok között sárga pólóban szaladgáló nő a nagynéném, Inkey Alice, aki standfotósként dolgozott a Mafilmnél. Legalább családilag érintett vagyok benne, ha már nem lehettem ott én magam!