Mark Rothko No. 10. című, 1958-ban készült festményét a Christies árverezte el a napokban.

Ez egyébként közel sem rekord, a fasorban sincs – Rothko-vonalon sem, az 1970-ben elhunyt alkotónak három évvel ezelőtt volt már egy 86,9 milliós leütése is –, viszont így most meg tudom ragadni az alkalmat, hogy elmeséljem: egy barátom annyira bírja őt, hogy még a gmail-korszak előtt az volt a mailcíme, hogy rothko@freemail.hu.

Én is bírom egyébként ezt a Rothkót, viszont mivel egyáltalán nem értek a festészethez, nem tudom elmondani, hogy miért. De az tök érdekes szerintem, hogy amikor így kiállításokra megyünk célzottan, akkor be szoktunk esni más emeleteken mondjuk kortársakhoz, és valamiért mindig jól érezzük magunkat, ha értjük, hogy mit akart a művész, ha nem.

Mondom is a feleségemnek sokszor, hogy nem kell mindig mindent érteni. Az értés túl van misztifikálva, messze érdemein és jelentőségén felül. Hát így!