Felháborodott lakó kérte számon a Falk Miksa utca kivágott fáit az alpolgármesteren, de megdumálták. Miért lenne jó egy faellenes párt és egy kemény faelszámoltatás? Nő-e pina a japán akácon? Fakivágást néztünk a Belvárosban, tarts velünk!

"Nagy igény lenne egy harcias Urbánus Faellenes Pártra. A fő vonal az elszámoltatás lenne. Villámsajtótájékoztatók alulteljesítő, csenevész, meg az aszfaltot gyökereikkel felpúpozó fák előtt, gerillavágások, fagárda" - gondolom magamban, miközben a kegyetlen csapóesőben lassan, szó szerint fától fáig araszolunk a Falk Miksa utcában.

Advertisement

A kegyetlen, a demokrácia határait feszegető gondolatok azért támadtak bennem, mert a hangulat szinte elviselhetetlenül konstruktív és barátságos. Azért ázunk itt tucatnyian Puskás András belvárosi alpolgármesterrel, és Szentgyörgyvölgyi Péterrel, a kerület városüzemeltetési kft-jének vezetőjével, mert felújítják a galériáiról híres utcát, ahol az egész budapesti belváros legkomolyabb fasora található, és a 94 fából 17-et kivágnak. Mivel a fatéma mindig nagyon forró, ráadásul pártfüggetlenül dühíteni szokta a lakókat, az V. kerület láthatólag konszenzusosan akar fát vágni. Az első pár percben másról sem beszéltek, minthogy az egész akcióba bevonták a Védegyletet és a Levegő Munkacsoportot és minden egyes fát az ő rábólintásuk után döntenek ki.

A fapolitika a legmagyarabb politika. Régóta megfigyeltem, hogy ha fák kerülnek szóba, akkor az indulatok sokkal magasabbra csapnak, mintha aranyos állatokról, embergyerekekről, nagymamákról, sőt akár pénzről lenne szó. Ha belterületen fát vágnak ki, akkor a faölelgető félnek láthatólag őszinte meggyőződése, hogy a másik fél gonosz, aki tudatosan arra hajt egész életében, hogy minél több fát pusztíthasson el. Tévedés, árnyalt szakvélemény vagy véleményes szituáció nem létezik, csak Gonosz Ráadásul Növények Ellen Konspiráló Gyilkosok vannak és Az Egyetlen Morálisan Elfogadható Álláspontot Képviselő Fabarátok. Az alap, hogy a környezetvédők gyűlölik az önkormányzatokat és az állam képviselőit, de ennél jobban csak maguk a faölelgető szakértők utálják egymást.

Ráaádásul nálunk mindenki faszakértő, születési jogon. Mindenki, így én magam is, aki pár napja néhány fotó alapján simán leegészségeseztem az Olimpiai Parkban kivágott óriásfát, mert jól láttam, hogy a darabokra vágott törzsnek semmi baja. Mint később kiderült, a vastag törzs tényleg egészséges volt, a szakértő az ultrahangos készülékével 6 méter magasan, a korona tövében találta meg a rohadást.

[Balra Szentgyörgyvölgyi Péter, jobbra a fabarát lakó]

Most is egy lakossági faszakértő menti meg a szinte svájcias kedvességbe és konszenzuskeresésbe fulladó sajtóeseményt. Megjelenik ugyanis egy hatalmas darab fickó, mint kiderül egy igen aktív lakó az utcából, aki lekezel Puskásékkal, majd dühösen mutogatni kezdi a telefonján, hogy lefotózta az utca körút-közeli szakaszán kivágott fákat, és 9-ből egynek volt csak rohadt a törzse belül. Elmegyünk az egyik fához, ami átellenesen áll a Virág Judit galériával, és már csak egy olyan 2 méter magas törzsdarab áll belőle. Tényleg tök épnek néz ki, de Szentgyörgyvölgyi megmutatja, hogy a szakértő hangfelvételei alapján a gyökere és a törzse a talajszinten keresztül van rohadva és gombásodva. Nem tudom, hogyan érvelnének, ha nem lenne jelen a sajtó, de Puskásék udvariasan újra meg újra elmondják a magukét, míg emberünk a végén egészen megbékélve távozik.

Advertisement

Az egész esemény legjobb pillanata mégis az, amikor Földes András az Indexből megáll ez előtt a törzsmaradvány előtt, és megkérdezi, hogy ez a fa megmarad-e és nőnek-e majd ágai:

[A facsonk mögött a reménykedő Földes riporter látható]

András, a zöld ezúttal nem a remény színe, mondom neki, aztán ballagunk tovább.

A hatás kedvéért Szentgyörgyvölgyi emberei direkt a helyszínen hagytak pár, belülről teljesen üregesre korhadt gyökeret, íme:

A japán akácokat - amik szegény érzékeny budai terepjárósok életét a termésük szagával teszik tönkre - a vicces nevű 3D fakoppos vizsgálattal nézték meg, ami arra alapul, hogy a hang lassabban terjed a rohadt, mint az egészséges farészekben.

A Falk Miksa utca nem faparadicsom, jól látszik, hogy alig van táptalaj, sőt bármilyen gyökérrel átfúrható talaj, ezért egy rakás fa gyökerei csak közvetlenül az aszfalt alatt tudnak megkapaszkodni. Így, hogy elmutogatják nekünk, jól látszik, hogy az elmúlt évtizedekben a statikailag megroggyant akácok koronáit többször jó alaposan megcsonkítottak, hogy a nagy ágak aztán visszanőjenek. Most is lesznek olyan fák, amiket végül nem kivágnak, csak megcsonkítanak. Íme egy csonkolás után újra koronát növesztett példány:

Mivel tényleg sorban végigmegyünk az összes megjelölt fán - akkora lett a Belváros lakóbarátsága, hogy minden érintett növényre részletező adatlapot rögzítettek a szakértői véleménnyel és az ítélettel - a séta közepén már érzem magamon, hogy elfaszakértősödtem.

Minden egyes sebhely vagy nagyobb gumó láttán sóhajtok, majd okoskodva jobbra-balra ingatom a fejemet. A jellegzetes, óriáspina alakú sérüléseknél kis híján megáll a szívem, a tekintetemmel pedig a legrosszabbra utalok.

Nem is olyan rossz dolog ez, mászkál kicsit az ember, zöld növényeket néz, aztán hümmög valamit. Ha már bezárt minden újság, talán faszakértőnek megyek. Ha pedig tudtam volna, hogy a fák leggyakoribb betegsége az óriási pina növesztése, lehet, hogy sokkal előbb szakmát váltok.