A Hegyközségek Nemzeti Tanácsa felmérést készíttetett az Agrárgazdasági Kutató Intézettel a borivási és -vásárlási szokásaitokról. Érdekes részei is vannak az eredményeknek.

  • a válaszadók 65,5 százalékának vannak kedvenc borai, de azok aránya, akik mindig ugyanazoktól a termelőktől vásárolnak, ettől elmarad, 35,8 százalék (még szerencse)
  • a megkérdezettek 8,6 százaléka igazodik ki teljes mértékben a borvidékek és borrégiók között (ezen nem csodálkozom)
  • 40 százalék nem tudta, hány borvidék van az országban (el kellett gondolkodnom nekem is, hogy még mindig 22 van-e, vagy csináltak már valamit ezzel a hülyeséggel)
  • amikor spontán kellett borvidékeket megnevezni, a megkérdezettek alapvetően 5 borrégiót tudtak megemlíteni (ezen sem csodálkozom)
  • a megkérdezettek 78,0 százaléka említette Tokajt, 51,9 százaléka Egert, 40,1 százaléka Villányt, 37,2 százaléka Badacsonyt, 22,5 százaléka Szekszárdot (hihetetlen, hogy az ősi Eger-marketing még mindig így benne van az emberek lelkében)
  • az emberek 60 százaléka kevesebb mint 1000 forintot ad ki egy üveg borért
  • azok aránya, akiknek 1000 forintnál többet, de 2000 forintnál kevesebbet ér egy üveg bor, 28 százalék
  • a válaszadók tizede többet is hajlandó kiadni, de 5000 forintnál többet már nem
  • a fizetési kedv javul, ha nem magának vásárol a vásárló: a válaszadók 43,2 százaléka 1000–2000 forintot, 31,4 százaléka 2000–5000 forintot is költ, ha ajándékoz

Ebből is látszik, hogy a magyarok egyáltalán nem sóherek, és különben is jobb adni, mint kapni. Vagy fordítva? Hirtelen elbizonytalanodtam. Én egyébként régebben, amikor még tőrőlmetszett borbuzi voltam, 5000 forintnál többet is hajlandó voltam adni egy üveg borért. Mindemellett külföldön sokkal könnyebb költekezőnek lenni, mint itthon, a 20 euró valahogy sokkal kevesebbnek tűnik Bécsben, mint a 6000 forint itthon. (A személyes maximumom 80 euró volt, vallom be óvatosan.) Manapság viszont sokkal kevesebb bort vásárolok, és azt nézem, hogy olcsó legyen, azaz úgy mondom inkább, hogy árértékarányos. Tegnap este például a lengyelek elleni 4-6-os zakó okozta búbánatot egy Varga-féle Aranymetszés olaszrizlinggel öblítettem le. 1200 forint környékén szereztem be valamelyik hiperben. Finom volt.

Hát így változik a világ!