A tömegek frusztrációját jól le lehetne vezetni a halálbüntetéssel – vezeti le a kormánypárti napilap.

A halálbüntetés kérdésének felvetését az is motiválja, hogy a társadalom számára jelenleg nincsenek biztosítva olyan intézmények, amelyek lehetővé tennék a folyamatosan felgyülemlő frusztráció levezetését. Az állam polgárainak szükségük van arra, hogy lássák: a rosszak elnyerik büntetésüket, és vannak irreverzibilis büntetések is. Nietzsche írta: „Ha kipiheni magát az erény, frissebben ébred” – makrotársadalmi szinten igazat kell adni neki.

Ezeket nem VIII. Henrik valamelyik titkos tanácsosa, hanem Kővári I. Bence, a Magyar Hírlap publicistája írta. A cikk arról szól, hogy milyen előnyei lennének a halálbüntetés bevezetésének.

Nehéz kiemelni belőle bármit is, hiszen tele van tökéletes szakaszokkal:

Az első és legfontosabb, hogy amennyiben egy adott életellenes bűncselekmény elkövetőjét ily módon sújthatja a törvény, az nem pusztán a közösség elrettentését szolgálja a hasonló tettektől, de a jogrendszerbe, végső soron az államba vetett bizalmat is erősíti. Amíg a büntetés nem arányos a bűnnel, addig nem lehet elvárni, hogy a törvényeket komolyan vegyék. Ugyanis a jogállam nem arról szól, hogy ezer meg ezer formális keret között jó esetben lesz „majd valamikor valami”, hanem arról, hogy az elkerülhetetlen szankcióknak komoly súlyuk van.

Azt a részt idézni sem merem, ahol a szerző azt fejtegeti, hogy pár kivégzés segítene azon, hogy a nagyközönség ne általánosságban bélyegezzen meg egyes etnikai-társadalmi csoportokat.

Advertisement

Aztán a cikk végén jön a koktélcseresznye: Kővári szerint a kivégzések miatt csökkenne a társadalmi feszültség, így az emberek nem a Jobbikra, hanem a Fideszre szavaznának:

A Fidesz tényleges politikai akaratán túl, amely a szankciók bővítését célozza, jelenleg nem pusztán a Jobbik tematikájának kiüresítése zajlik, hiszen amennyiben igaz, hogy az intézkedéssel a feszültség csökkenne, az egész radikális jobboldal iránti igény jelentősen hagyna alább.

Mindjárt felajánlom, hogy végezzenek ki engem, ha ezen múlik, hogy eláll-e a barna eső.