Ha a Sötétségben - Star Treket úgy nézitek, hogy egy Star Trek-filmet vagy részt sem láttatok, akkor sikerülhet élvezni. Nekem nem ment. Kritika, egy darab spoilerrel.

Elmondom miért jó a Star Trek-sorozat: mert arról szól, hogy minden lénynek békében kell élnie egymással az univerzumban, mert egy olyan világban játszódik, ahol nincsen pénz és ezért korrupciós sem nagyon, mert mindennél magasabbra helyezte a diplomáciát az erőszakos akcióknál és mert tök menő feszes pólókban nyomultak, amiken volt kis puttyogó kitűző és azon lehetett egymással beszélni. Ebből az egészből a Sötétségben - Star Trek két dolgot tart meg és közben olyan, mintha egy Worf-Data homoszexuális fanfictiont olvasnál. Lehet, hogy bejön a klingon-kontra-android szex, de inkább menjenek már beszélgetni egy idegen civilizációval.

Advertisement

Pontosan így éreztem magam a Sötétségben - Star Trek közben. Tudom értékelni a hatalmas robbanásokat, a térugrásban zajló üldözést, a verekedést, a végtelen lövöldözéseket, a már megint egy nagy magasságban lebegő vékony pallószerű dolgon történő leszámolást, de ez egy sokkal izgalmasabb világ. Izgalmasabb annál, hogy a világegyetem sorsa két ember kölcsönös pofozkodásán dőljön el.

Kirk kapitány olyan önfejű és ugyanolyan lendülettel hajtja a csajokat, mint az első részben. Egy sikeres, de az Csillagflotta szempontjából bénán elsülő küldetés után azonban eltávolítják az Enterprise kapitányi székéből. Egészen addig, míg fel nem tűnik John Harrison, a kegyetlen terrorista, akinek elfogásához megint Kirkre és legénységére lesz szükség. Harrison a klingonok Kronos nevű bolygóján bújkál, ahova az Enterprise-t egy csomó új bivalyerős torpedóval küldik. Ha a terrorista nem adja meg magát, akkor kilőhetik. Ami nem tenne jót az addig sem éppen barátságos klingon-ember bolygóközi kapcsolatoknak.

Kirk pedig még mindig olyan makacs, mint az előző részben, Spock még mindig próbál megbírkózni azzal, hogy logikus és emberi legyen, a többiek pedig annyira sem lépnek ki az egymondatos irányelvükből, hogy valamit írni tudjak róluk. Benedict Cumberbatch, a Sherlock vidraarcú nőmágnese jó a kimértként induló, aztán egyre jobban eszét vesztő gonosz szerepében, de inkább csak a fura arcberendezése, nem pedig a karizmája miatt.

[INNENTŐL EGY SPOILER]

!

!!

!!!

!!!!

[HALLOD? SPOILER!!!]

!!!!!

!!!!!

Itt vagytok? Szóval mérgesen dobtam volna a sarokba a műanyag fézeremet, ha lenne olyanom, amikor szinte mondatról mondatra reprodukálják benne a Khan haragjának, azaz az eredeti Star Trek-filmsorozat második részének egyik kulcsjelenetét, megcserélt szerepekkel. Azt nem fogom elmondani, hogy melyikről van szó, de aki rajongó, az úgyis tudja. De ami abban lesújtó erejű pillanat volt, az itt nagyon hamar erejét veszti egy elég fantasztikus és nem elmagyarázott dolog miatt. Ja, hogy Damon Lindelof (Lost, Prometheus) is írta a forgatókönyvet? Nem szóltam. Lehet, hogy ez a bekezdés kicsit gyagya, de nem akarok minden egyes részletet elmondani előre. Lepődjetek meg ti is. Vagy ne. Vagy ahogy érzitek.

Advertisement

Ha ebből nem lett volna világos, a Sötétségben - Star Trek tulajdonképpen a Khan haragjának remake-je. Igen, John Harrison nem ez az igazi neve.

!!!

!!

!

[SPOILER VÉGE]

Amellett, hogy egy klingon és egy android heves kufircolását néztem, valahogy úgy is éreztem magam végig, mint egy olyan videojátékban. amiben felépítenek egy gazdag világot, aminek minden szegletét be akarom járni, de nekem csak előre kell nyomni a sticket és nem kanyarodhatok balra. Az univerzum végtelen, erről szólt szinte mindegyik sorozat is a franchise-ban, de amikor csak folyósókat, gépházakat és a 200 évvel későbbi San Fransiscót és Londont látunk belőle, akkor úgy érzem, hogy az Enterprise nem arra ment még, ahol ember nem járt. És habár a befejezés arra utal, hogy majd a harmadik erről fog szólni, az űrt, mint az utolsó határt már rég át kellett volna lépni Kirk legénységének.

A Sötétségben - Star Trek jövő héten kerül a magyar mozikba.

Kép: outnow.ch/Paramount Pictures