Történelmi összeomlást mutatott be az MSZP, Gyurcsány a vakok királya, most sajnálhatja csak Bajnai, Schifferről nem is beszélve. Elverték őket, mint a négyfenekű dobot.

A jobboldalon tényleg nem történt semmi érdekes: mind a a Fidesz, mind a Jobbik hozta durván azt, amit várni lehetett tőlük. A Fidesz számára ennek az egésznek nem volt különösebb tétje, a Jobbikot annyi izgathatta, hogy megelőzi-e az MSZP-t, ami a végén meglepően nagy különbséggel sikerült is neki. A különbség azonban nem a Jobbik szexeplijének, hanem az MSZP történelmi megzuhanásának köszönhető.

Advertisement

A tét a túloldalon volt valódi, hiszen a parlamenti választások baloldali listájának pártjai egymás, plusz közönsen utált konkurensük, a különutas LMP ellen indultak. Ez volt az utolsó alkalom a 2018-as választások előtt, amikor a nem kormánypárti szavazók éles és tiszta helyzetben dönthettek arról, kit támogatnak a kínálatból, hiszen egy önkormányzati választás eredményei sokkal kevésbé világosan értelmezhetők.

A meglepően érett és bölcs állapolgári válasz az, hogy senkit.

Ezt először is a rémisztóen alacsony részvétel mutatja.

A harmic százalék alatti részvétel az ellenzéknek sokkal cikibb, mint a kormánynak. Előbbinek volt érdeke, hogy bebizonyítsa, a parlamenti választás csak rossz álom volt, és a magyar választók velük akarják leváltani a mostaniakat, ha úgy alakul a helyzet. Hát nem bizonyította be. A legkevesebb, amit elmondhatunk, hogy nem sikerült megmozgatniuk nemhogy a széles tömegeket, de a saját törzsszavazóikat sem.

Advertisement

A balos közös lista a parlamenti választáson a szavazatok 25,6 százalékát kapta, most az európain az akkori listatagok összeadva 27,9-et. Egy EP-választás eleve inkább az ellenzéknek, illetve a nagyvárosi értelmiségi pártoknak szokott kedvezni. És itt nem volt annyi szavazatokat elraboló kamupárt sem. Ehhez képest a 2,3 százalékos javulás semmit sem jelent, az abszolút számban is igen kevés választónak kábé akkora hányada szavazott rájuk, mint másfél hónapja.

De ezúttal állítólag az volt az érdekesebb, hogy abból a kevésből, aki őket csípi, hogyan oszlanak meg az egyes pártok szavazói. Sokan azt várták, hogy kiderüljön, a választók kit látnának szívesen vezető baloldali erőként az önkormányzati választáson a kormányváltó lista tagjai közül, majd utána a következő években.

Erre is kaptunk pontos választ: egyiket sem.

Hirtelen nem tudom eldönteni, hogy az MSZP történelmi lebőgésén vagy a DK relatív erősödésén lepődtem-e meg jobban. De mégis. Az MSZP-n. Elképesztő, hogy sikerült annyira megutáltatniuk magukat, hogy pont olyan eredményt érjenek el, mint 1990-ben, frissen bukott, megvetett, karatnénba zárt állampártként. Jó lenne azt gondolni, hogy azért a rettenetes, prolicsaládos plakátjukért külön megbüntették őket a szavazók egy-két százalékkal. Ízlelgessük: Budapesten a DK és az Együtt is megelőzte őket, és a balos-kozmopolita fővárosban alig verték meg a Jobbikot.

Hogy totális legyen a baloldali kilábalás esélytelensége ezekkel a szereplőkkel, Gyurcsány Ferenc meg meghökkentően megerősödött, és majdnem megelőzte az MSZP-t. Ez neki most nyilván nagy öröm, de a balodal semmit sem profitál belőle, sőt. Gyurcsány most már megkerülhetetlen szereplő az MSZP-vel való alkudozásban, sőt akár ő is fújhatja a Progresszív Passzátszelet, csakhogy a sok ügyeskedésben elérték, hogy azzal sem érne már semmit, ha ennek az ellenzéknek ő lenne a vezető ereje. A szinte tökéletes patthelyzetet csak tovább pattosítja az Együtt-PM jó eredménye. Bajnai Gordon most sajnálhatja, hogy annyira önbizalomhiányosan politizált a pártja megalapítása óta. Ha a főnök nem undorodna olyan látványosan a politikától, és nem irtózna a cselekvéstől, akkor az Együtt az eddigi csicskaszerepnél többre is képes lenne. De még ez is kábé mindegy.

Az derült ki ugyanis összességében, hogy a szavazókat körülbelül egyforma mértékben nem érdekli ennek a baloldalnak a három vezető pártja.

És, hogy igazságosak legyenek a magyar választók, a Leszerepelt Listánál csak az LMP hagyta őket hidegebben a balos kínálatból. Hiába volt a szinte csodaszerű parlamentbe kerülés utáni lendület, hiába adott Schiffer András markáns nyilatkozatokat, hiába próbált nyitni a párt a Balos Listán kívüli elégedetlenek felé, ez ugyannyira volt elég, mint amit áprilisban kaptak. A DK-ra kétszer annyian szavaztak, mint rájuk.

Advertisement

Az MSZP-nek a parlamenti választási lebőgés sem volt elég ahhoz, hogy kidobja az elnökét, de ez a történelmi szopóroller azért talán elsodorja Mesterházy Attilát. (Update: miközben ezt írtam, Mesterházy és az elnökség benyújtották a lemondásukat.) Utána vicces események várhatók, én azért drukkolok, hogy Gyurcsány Ferenc tegye meg azt, amit a szíve mélyén nyilván a legjobban szeretne, és foglalja vissza az MSZP-t. Semmi más eseményről nem tudnék olyan széles mosollyal tudósítani, mint a Gyurcsányt elnökké emelő pártkongresszusról.