Végignéztem a döntőt, ráadásul itt Bécsben. Valóságos őrület volt!!! Na jó, nem.

Persze teljesen véletlen, hogy Bécsben vagyok, nem az Eurovízió hozott ide, de ha már így alakult, megnéztem az ORF1 közvetítését a döntőről, pedig évek óta most először nem kellett végigélőznöm az egészet.

Bécsben egyébként minden az Eurovízióról szól, az összes metró- és villamosmegállóban plakátok segítik az eljutást a fő helyszínekre, Conchita Wurst poszterekről mosolyog az emberre, de azért nincs olyan hangulat, mintha itt rendeznék a focivébét, egyedül egy svéd nemzeti színekbe öltözött párt láttam, akik emlékeztettek rá, hogy ma este nagy dolgok dőlnek majd el.

Érdekes módon így, hogy nem kellett folyamatosan beszámolnom róla, a döntő a szokottnál is unalmasabbnak tűnt, és meg is kell kövessem Boggie-t, mert az övénél legalább egy tucat sokkal érdektelenebb és giccsesebb dal volt a mezőnyben. Az meg különösen vicces, hogy az Eurovízión először szereplő ausztráloké volt az egyik a kevés értékelhető produkció közül.

Persze nem ők nyertek, sőt, a dobogóra se volt esélyük a dagályos orosz, a nyuggerríkató olasz és a szemérmetlen David Guetta-nyúlás svéd versenydal mellett – ez a három ország nagyon elhúzott, de már előzetesen is esélyesnek találták őket a fogadóirodák, de hogy mi alapján, azt sosem fogom megérteni, mindenesetre igazuk lett.

A szokásos szomszédokra szavazások tarkította voksolás folyamán Boggie végig az alsó régiókban tanyázott, végül feljött a huszadik helyre, a képen a Heroes című győztes dalt éneklő svéd Måns Zelmerlöw látható. Folytatás jövőre Stockholmban.

Fotó: AP Images