Ha már a Jobbik áttörte a többször is emlegetett üvegplafont, és még William Gibson is a nevükön élcelődik, ideje volt megnézni, hogy fest élőben, amikor Vona Gábor levonja a tanulságokat.

Vonát eddig csak képernyőről láttam: félelmetesnek úgy sem tűnt, de régebben szónokként tudott olyan baromságokat mondani, amitől érthető, ha felállt a szőr a hátán valakinek. A kedvencem talán az volt tőle, amikor 2008-ban az iráni forradalmi gárdával fenyegetett, de azóta igen sok idő telt el, és nem keveset változott ő sem.

Pontosabban azt nem tudhatjuk, mennyit változott valójában, de a fő üzenete kétségkívül az, hogy “nekünk már semmi közünk az utcán ordítozó csürhéhez, mi polgári néppárt vagyunk”.

A fentiek jegyében telt a ma délutáni parlamenti sajtótájékoztató is, amit A tapolcai időközi választás tanulságai címmel hirdettek meg, Vona pedig ezeket a tanulságokat elég gyorsan levonta:

  • a Jobbik az egyetlen kormányváltó erő
  • a Jobbik ma már igazi polgári néppárt
  • a Jobbikot csak évekkel ezelőttről előrángatott Facebook-bejegyzésekkel tudták támadni, amiktől a párt egyébként megfelelően el is határolódott

Abban, hogy Vona a néppártosodást és a konszolidálódást nyomatja folyamatosan, már nincs olyan sok újdonság: volt két hete egy interjú a Magyar Nemzetben, ahol a pártelnök nagyjából meghirdette a Jobbik polgári-konzervatív fordulatát, ma pedig ugyanezeket mondta, hozzátéve, hogy az esetleges vadhajtásokat ő maga fogja lenyesni.

Advertisement

Minden társadalmi réteget meg akarnak szólítani, higgadt, nyugodt stílusban, és választani csak a tisztességes és tisztességtelen között kell majd (felteszem, magukra mint tisztességesekre gondolt itt).

Ezután jöttek a borítékolható kérdések, amelyek egyes jobbikos politikusok rasszista-antiszemita megnyilvánulásait állították szembe a néppártisággal, amire Vona a rakparti holokauszt-emlékműbe köpő Kulcsár Gergely példáját hozta fel, akinek az lett a büntetése, hogy egy szál virággal kellett kimennie az emlékműhöz. Hogy miért nem kapott súlyosabb büntetést? Nos, azért, mert Kulcsár tényleg megbánta – pedig Vona is tudja, hogy a politikusoknak nem szokás hinni manapság, de most az egyszer higgyük el, na!

Különben is, “a Jobbiknak nincs és nem is lesz olyan programpontja, amely faji, vallási alapon vagy bármilyen tekintetben különbséget tesz emberek között”, és a párt elutasítja az antiszemitizmust is. Egyébként is, ez az egész antiszemitizmus-téma so 20. század, a Jobbik pedig 21. századi pártként a 21. század kérdéseivel akar foglalkozni. És úgy látják, ez a kérdés már az embereket sem érdekli annyira. Utóbbiban valószínűleg van is igazsága: már nem 1993-at írunk, hogy náci- vagy nyilasveszéllyel tömegeket lehetne mozgósítani.

Advertisement

Amikor aztán a Jobbik honlapján található külpolitikai program egyik pontjával szembesítették, Vona kicsit ideges lett. Pedig tényleg ez van a honlapon, én is megtaláltam:

Véget vetünk a külpolitikai tabukérdések kerülgetésének, mint amelyek például az Európai Unió gyarmatosító politikája, az Egyesült Államok igazságtalan háborúi vagy a cionista Izrael világ- és országhódító törekvései.

A pártelnök kicsit dühöngött azon, hogy már megint nem a fontos kérdések kerülnek szóba, de végül csak kimondta: valóban nem értenek egyet Izraellel a palesztinkérdésben, ám ezt az álláspontjukat az Egyesült Államok is osztja, úgyhogy haladhatunk tovább. Mivel azonban a kérdést feszegető újságíró továbbra sem tágított, Vona kénytelen volt kijelenteni, igen, szerinte Izraelnek vannak világhódító törekvései, melyeket az Egyesült Államok befolyásolásával próbál keresztülvinni.

Advertisement

Tény, hogy ez az egész idézet jókora demagógiának hangzik, de Vona speciel jól látja, hogy idehaza a nyílt Izrael-ekézéssel nem sokat kockáztat, külföldön pedig szalonképesebbnek tartott pártok mondanak ennél cifrábbakat is, és mégsem dől össze a világ.

Na de a lényeg úgyis az, milyen embernek tűnik Vona Gábor?

Én inkább nézném vállalati középvezetőnek, mint az új Szálasinak, de a legmeglepőbb, hogy a tévében néha határozottnak és slágfertignek tűnő elnök élőben kifejezetten merevnek és humortalannak látszott. Mint aki még mindig nem igazán érzi a nyilvános szereplést – a múlt héten ugyanitt látott Lázár János például nagyságrendekkel karizmatikusabb politikus benyomását keltette.

Advertisement

Apropó, Lázár János: Vona Gábor sem tudta eloszlatni azt a legújabb generációs magyar politikusokkal kapcsolatos feltevésemet, hogy gyakorlatilag véletlenszerűen keveredtek oda, ahol most vannak. Akár kockadobással is eldönthették volna hárman Mesterházy Attilával, hogy ki lesz a jobbikos, ki a fideszes, ki pedig a szoci – az, hogy esetleg meggyőződésből politizáljanak, szintén tiszta 20. század. Tök ciki.

Lehet, hogy naiv vagyok, de Vona leginkább szavazatmaximálási szempontok, közvélemény-kutatások és fókuszcsoportok irányította politikus látszatát kelti, amiben persze az is benne van, hogyha a fentiek azt igénylik, hogy újra elő kell húzni a cigánykártyát, akkor az sem lenne probléma. De most még elég biztosan tart a néppártosodás, az iráni forradalmi gárdára alig emlékszik valaki, 2018-ban pedig pont tízéves sztori lesz. Az meg úgysem érdekel senkit.

Fotó: Kovács Tamás/MTI