Amikor ott laktam, a világ egyik legkellemesebb metropolisza volt, de mára kicsinálták a bermudás-túraszandálos rohadékok. Hogyan lehet élhetetlenné tenni Barcelonát? Döbbent beszámoló egy árvától, praktikus tippekkel, hogy mit kerülj el, ha mégis odamennél.

Hogy hogyan telik egy napom Barcelonában? A mai például azzal kezdődött, hogy kinéztem a szótárból azt a mondatot, hogy "a barátnőm bolhás lett", bekentem az Imola friss csípéseit, aztán lementem beolvasni a házinéninek.

Maria de Carmen de la Fuentének zavaros disznószeme és egyensúlyzavaros yorkshire-terrierje van. Dickens a fél karját odaadta volna egy ilyen szállásadónőért! A zsugori asszonynak csaptelep- és gázkazánboltja van a szomszéd utcában. Útközben eljátszottam a gondolattal, ahogy a mutatóujjamat vádlón a mellének szegezem, és az arcába kiáltom: "bolhás pokrócot adott nekünk, pedig előre letettük a hathavi lakbért. A saját költségére fogja fertőtleníttetni a lakást, maga vérszívó!" A mutatóujj-szegezést olyan átéléssel próbáltam el, hogy kis híján nyakamat szegtem a meredek csigalépcsőn.

2000 márciusában így kezdtem az első, Barcelonából írott Magyar Narancs-os cikkemet, miután a csajom ösztöndíjat kapott egy dizájniskolába, én meg vidáman felmondtam a Magyar Hírlapnál, és kiköltöztünk. Ha ma történne ilyesmi, csak turistákról tudnék írni, a helyiek ugyanis egyszerűen eltűnnek a vastag réteg alatt.

Egy egészen rövid látogatást leszámítva 14 éve nem jártam Barcelonában, ezért különösen nagy erővel vágott mellbe a változás. A város azért lett a világ egyik legfelkapottabb turistacélpontja, mert egyszerre szép, nagyvilági, művelt, kreatív és intim. Egy olyan hely, ahol minden pörgés és csillogás mellett irtó kellemes élni. Mármint irtó kellemes volt.

Tíz ott töltött nap alapján az az érzésem, hogy Barcelonát csak az menthetné meg, ha a város érdekében lerombolnák az összes Gaudi-épületet, beépítenék a Ramblát, zárt ipari területté tennék a kikötőt, és megtiltanák a fürdést a tengerben.

A hisztérikus intenzitású tömegturizmusban nemcsak az a kellemetlen, hogy egyszerűen nem jó érzés egyébként remek helyeken több száz francia, angol és német között lökdösődni. A turistáknak kitaposott útvonalaik vannak, mint az inni vonuló vadállatoknak, amiket akár el is lehet kerülni. Nem olyan nagy áldozat végül is lemondani a Rambláról, ha minden más oké, gondolná az ember. Csakhogy a tömegturizmus olyan lett, mint az áttételes rák, ami a környező városszövetet is megfertőzi. A bejáratott útvonalak mentén fokozatosan megszűntek, elköltöztek a vicces bolt-butik-könyvesbolt-kávézók, a galériák és a helyiek fantasztikus kis bárjai, hogy a világon mindenütt megtalálható szurvenírboltoknak és hasonlóknak adják át a helyüket.

Advertisement

Barcelonában az volt a kivételes, hogy az igen hangulatos, ráadásul három, teljesen különböző karakterű negyedből álló óváros nem valami szokásos panoptikum volt, hanem a város eleven része, sőt lényege, benne lakó-, mulató-, kereskedelmi- és kreatív mikronegyedekkel, menő fiatal és öreg lakókkal, mindez ráadásul egyenlő távolságban az északi polgári lakónegyedektől és a tengertől. 14 év túlzott népszerűsége a helyi hangulatot, a dizájnt, a kreativitást és a kísérletezőkedvet teljesen kiüldözte innen.

Hogy ezzel vége van-e Barcelonának mint érdekes helynek? A világért sem mernék ilyet mondani, főleg azért, mert ez alatt a tíz nap alatt lényegében azon a területen jártunk, ahol annak idején az életterünk volt, vagyis a tágan értelmezett Óvárosban és az Eixample déli részén. Így bőven elképzelhető, hogy a szellem és a kísérletezés nem tűnt el teljesen a városból, csak kijjebb költözött, más negyedekbe. De az biztos, hogy abból, ami régen volt, és ami egyedivé tette a várost, már csak romok maradtak, azok is nagyrészt a Born negyedben, ahol most mi is pecóztunk.

Miközben ezek a borús gondolatok pattogtak a fejemben, az is ott motoszkált, hogy túlteljesítő-öngyűlölő turistaként ez az egész talán csak az én fejemben létezik. Ennek azért kezdettől ellentmodott egy rakás molinó, amiket belvárosi lakások ablakába kiakasztva láttam.

Speciális barcelonai szokás a lakók politikai véléményének kiakasztott molinókon való közlése tetszőleges témában, az atomfegyverkezéstől a katalán függetlenségig. De a mi környékünkön egy rakás turistazabolázó kiírást is olvastam, amikben például kulturáltabb éjszakai viselkedésre biztatták a sáskahadat. A fanyar katalán humor szellemében a csak általuk beszélt katalán nyelven.

Advertisement

Aztán jött a vicces bizonyíték arra, hogy nem én parázom túl a dolgot. Az utolsó napjaink egyikén mentünk volna le a barcelonetai strandra, de nem tudtunk, a tengerparti sétányon ugyanis egészen komoly tüntetés zajlott.

Mi ellen tüntethetnek? – kérdezték a gyerekek.

Ezen a helyen – néztem végig az általam belátott 200 méteres szakaszon elektromos gördeszkázó 3476 francián és briten – csakis a turisták ellen, mondtam viccből.

Advertisement

Közelebb értünk, és kiderült: ez nem vicc, hanem a valóság. A Born negyed lakói tüntettek az elviselhetetlen turizmus ellen. Ha majd fegyvert is osztanak, veszek egy fapados jegyet, és megyek harcolni!

A hét legvisszataszítóbb barcelonai turistaizzasztó

1. Rambla

Az Óváros közepét átszelő sétálóutca az elmúlt tizenöt évben bekerült az egész világ három legundorítóbb turistapontja közé. Abba az elitklubba, aminek a tagjai közé jó érzésű ember egyszerűen nem teszi be a lábát. Olyan gyűlöletes, elviselhetelen helyek közé, mint a velencei Szent Márk tér, a londoni Leicester Square, Prága óvárosa, a Notre Dame, Phuket szigete, a római spanyol lépcső vagy a New York-i Times Square. A Ramblán 2014 nyarán minden túlzás nélkül olyan volt végigmenni, mint a Szigeten egy péntek este eljutni a nagyszínpadtól az A38-sátorba. Drogok nélkül, de kétszer olyan drága piával. Messi- és Neymar-mezben pálló turistazászlóaljak zúdulnak le és föl a szar kiülős kajáldák, szoboremberek és világító baszokat a levegőbe dobáló arab árusok között. Még átszelni is csak akkor érdemes, ha tényleg nincs más mód eljutni a környező negyedekbe.

2. Gótikus negyed

Ez lett az első külföldi útjukra látogató francia fiatalok legfontosabb európai hugyozóhelye. A csordaturisták ugyannyian vannak, mint a Ramblán, de százszor szűkebb utcákba szorulnak bele. 2000-ben a gótikus negyed a turisták, a városban lakó külföldi diákok, a kísérletező kis dizájnbutik-kávézók és a jó alternatív helyek keverékét jelentette. Mára a turisták maradtak, azzal a nem mellékes következménnyel, hogy az izgalmas műhelyek és boltok teljesen eltűntek, hogy a helyükre szuvenírshopok és turistafogók költözzenek.

3. Kikötő

Príma hely volt egykor, lehetett korzózni, fűben ülni, kutyát sétáltatni, halat etetni, vagy csak nézni ki a fejünkből. Ha ma bármelyiket is megpróbálnád, vagy az arcodra ülnének, vagy egyszerűen elsodornának.

4. A tengerparti sétány

A város egyik fő szexepiljét az jelentette, hogy az óváros zsúfolt sikátoraiból tíz perc kellemes séta volt kijutni a partra, ahol széles, háromnegyedrészt néptelen sétányokon lehetett mászkálni, görkirozni, bringázni, vagy csak ülni a homokban, élvezve az állandó szellőt. Én például a hely adottságai miatt kezdtem el görkorizni, és azért nem tanultam meg fékezni meg kanyarodni, mert egyszerűen nem volt szükségem rá, annyi hely volt. Ha ma próbálkoznék ilyesmivel, 2-5 percen belül véres hullaként hevernék a kövezeten. A sétányon folyamatos embemassza lüktet, a tömegből ráadásul rengetegen állnak a világ legellenszenvesebb járművén, az elektromos óriás gördeszkán, illetve a második legférgebben, az elektromos rolleren.

5. Sagrada Familia

Ennek az átkozott épületnek a környékén Isten nem, csak a pénisze van jelen, azt viszont folyamatosan emlegetik a világ száz nyelvén egyszerre. A világ leghíresebb modern templomát megnézni olyasmi élmény, mint csúcsidőben átszállni a pekingi metrón. Ennél feszületet lopni is transzcendensebb élmény. A templom újonnan felépített részei ráadásul kiábrándítóak, így az ember a lehetetlennek tűnő bejutás után azzal a bölcsességgel lesz gazdagabb, hogy bőven elég lett volna kívülről megnézni az egyetlen, még Gaudi által felépített homlokzatot.

6. Catalunya tér

Pont olyan szép és pont olyan kellemes ott lenni, mintha itt egyesítették volna a Moszkva és az Örs vezér teret. A mocsok, a forróság és az elviselhetetlen tömeg mellé bónusznak vannak gusztustalan galambok és emberiségellenes óriásszappanbuborék-fújók is.

7. Grácia sugárút

Ez lenne a helyi Champs Élysées, és tényleg az is lenne, ha chemotoxszal lefújnák a felszínét reggeltől éjszakáig ellepő turistaréteget.