Csak azért, hogy megállapítsuk: elképesztően nagy hír, hogy Dárdai Pál lett a Hertha BSC megbízott vezetőedzője. Nem nagyon jut eszembe más magyar, aki hasonló kulturális teljesítményt nyújtott volna az utóbbi időben. Talán Kertész Imre volt az utolsó.

Azt mondjátok, hogy ne beszéljek összevissza, ne nevettessen ki magam, ne mossam össze a szezont a fazonnal? A modern labdarúgás igenis kultúra, amennyiben ő a globális szórakoztatóipar egyik legfontosabb jelensége. Kb. Hollywood mellett. Minden országban művelik, sok milliónyian játsszák, több milliárdnyian figyelik. Négy-öt országban csinálják nagyon jól, ezek közül az egyik Németország. Oké, hogy a Hertha BSC nem a Bayern München, és Dárdai Pál is csak azért jutott lehetőséghez máris, mert a csapat majdnem olyan gyalázatosan szerepel a Bundesligában, mint a Borussia Dortmund Jürgen Klopp-pal ugyanott, sőt azt is értem, hogy egyelőre csak ideiglenesen bízták meg a feladattal. Ez azonban akkor is óriási dolog, ha néhány meccs után esetleg vissza kell majd mennie a serdülőkhöz egy időre.

Advertisement

Komoly futballbajnokságban emberemlékezet óta nem volt magyar edző. Nem néztem utána tüzetesen, úgyhogy ha tévedek, javítsatok ki: bizonyára Csernai Pál és Kubala László voltak az utolsók. Előbbi a múlt század nyolcvanas évei elején a Bayernt, később a Dortmundot, utóbbi a Barcelonát vitte többek között, azóta azonban évtizedek teltek el, és generációknak nem volt semmi esélyük az igazi szabad piacon. Futballisták még fel-felbukkantak egyik-másik majdnem sztárcsapatnál, de vezetőedzők soha sehol.

Ebbe a semmibe – a magyar futball általános állapotát egyébként szemléletesen leíró semmibe – robbant most bele a Dárdai-megbízatás. Amikor néhány hete a cinkes interjúra készültem, és írogattam össze magamnak a felmerülő témákat, kérdéseket, elsők közt jutott eszembe ez. Hogy jó, hogy a szövetségi kapitányi karrier ilyen szépen indult, de bizonyára túlmutatnak ezen az ambíciók. Pláne, hogy tényleg hosszú idő utáni elsőnek lehetne lenni ebben. Magyarként nehéz, mondta Dárdai, de ha jön egy esély, meg kell majd ragadni.

Hát itt is van az a sansz, a fene se gondolta volna, hogy ilyen hamar itt lesz. Dárdai Pál még a harminckilencet sem töltötte be.

Advertisement

Annyi mindenünk nincs: nincsenek filmjeink Cannes-ban, nem beszélnek a borainkról és a színházunkról, nincs világsztárunk a popzenében, nincs hokisunk az NHL-ben stb., lehetne folytatni a sort. Ezzel szemben egyszer csak lett egy edzőnk a Bundesligában.

Mivel érte el ezt? Ugyanazzal, amivel azt, hogy sok-sok szezonon át volt játékos ugyanott – miközben a többiek egymás után kullogtak haza, nemcsak Németországból, Belgiumból és Izraelből is –: a tehetségére a szokásosnál sokszor több akaratot és munkát pakolt.

Nem, szó sincs róla, hogy máris Dárdai Pál lenne a magyar Mourinho vagy Ancelotti. Még a magyar Jürgen Klopp sem ő egyelőre, az is odébb van. De amit eddig letett, az máris jóval több, mint ami a közegből, ahonnan indult, következett volna. Ez bőven elég, hogy megtorpanjuk egy pillanatra, örüljünk a dolognak, nem is kicsit, és erősen biztassuk őt tovább.

Fotó: Nagy Attila/Cink