Most jöttem rá, milyen klassz, hogy a jobbikos Kovács Béla az ügyészség szerint a KGB kémje. A rendszerváltás óta hazaárulózik a magyar politikai élet, de ez eddig olyan volt, mint a zsidók nélküli lengyelországi antiszemitizmus.

A legnagyobb – kaján – örömöt az okozza az egészben, hogy a hazaárulózás a többpártrendszer visszaállítása óta a jobboldal nemzeti sportja volt. Még meg sem tanultuk, mit jelent a "frakció" szó, az MDF már hazaárulózta az SZDSZ-t, aztán a MIÉP főleg. Az MSZP-t persze mindenki hazaárulózta, aki Krupszkajától jobbra állt, és elismert sportág volt párthoz nem szorosan kötődő, de valamilyen, általunk is áhított pozíciót betöltő emberek hazaárulózása.

A friss demokrácia első éveiben az az összefüggés látszott kibontakozni, hogy aki szakállas, az 83 százalék eséllyel hazaáruló, bármit is jelentsen ez, a másik 17 százalékot Sára Sándor jelentette. A füttyös tüntető nénikék és az utcai zavargások megjelenésével valósággal elinflálódott a hazaáruló szó, annyit skandálták közterületeken. Korábban lehetett sejteni, hogy ez kábé annyit jelent, hogy "komcsi" vagy "zsidó" vagy "nem nemzeti-keresztény politikus", illetve, hogy "megérti egy nyugat-európai újságíró kérdéseit, és egy mindkettejük által beszélt világnyelven válaszolni is képes rájuk", de idővel elkezdte azt is jelenteni, hogy "rendőr", aztán általában használták mindekire, aki puhább, mint Budaházy.

Én pedig egyre jobban szerettem volna hazaárulót látni. Ez azért egy igen erős, veretes szó, hosszú évekig frankón megborzongtam, ha valakire kimondták. Nekem mindig a féreg Hegedűs jutott eszembe az Egri csillagokból, a rohadék áruló, akit kiskoromban puszta kézzel tudtam volna megfojtani, és táncra perdültem, amikor megláttam a hulláját a vár meszesgödrében.

Aztán az ezredforduló táján az a kényelmetlen gondolatom támadt, hogy hazaárulók nincsenek is, hiszen ha lennének, abból az ezerből, akikre rámondták már, egyről csak kiderült volna. De nem. Márpedig, ha nem léteznek hazaárulók, akkor a jobbosok, az MDF-től a KDNP-n és a Fideszen át a MIÉP-ig meg a Jobbikig tiszta dinkák, és semmivel se jobbak, mint Pataky Attila, amikor elmeséli, hogyan rabolták el az ufók. De Kovács Béla, illetve a magyar igazságszolgáltatás most bebizonyíthatja, hogy a jobboldal nem dilinyós, hanem létező veszélyről beszéltek. Mit tesz isten, az ő soraiban volt a Pedigrés Hazaáruló, de ez már csak finoman színezi a Nagyképet.

Advertisement

Jó, tudom, hogy ilyen alapon minden MSZMP-s ruszkibérenc egyben hazaáruló is volt, de ez a játék csak a rendszerváltástól számít, mert előtte érdektelenül sok lett volna a találat.