Szabad a belátás a Szentendrei úti nemzeti dohányboltba. Nem véletlenül. A jó idő és a halálfélelem együttesen tömeges szellőztetésre ösztökélik a trafikosokat Budapesten.

A kaposvári dohányboltos lány halálra szurkálása óta annak a trafiknak a tulajdonosa polgári engedetlenségből egyszerűen levette a fóliát az összes üzlete kirakatáról. A jelek szerint ezt nem merik sokan követni, az életüket viszont féltik. Így született meg a Nyitott Ajtók Mozgalom. Ez nemcsak az eladók testét, hanem a lelkét is védi. A rablásból eredő életveszély mellett eddig kevesebb szó esett a pszichés rombolásról, amit a jellemzően apró, kopár belvilágú és a környezetüktől szinte hermetikusan elszigetelt cellákban szenvednek el nap mint nap az eladók. Most legalább kinézhetnek az utcára.

Ezt a fotót a Szentendrei úton készítette olvasónk, Andy Landy. Ő arrafelé lakik, nap mint nap jár erre, így feltűnt neki a dolog, hiszen mint a Cinknek elmondta, “azelőtt mindig abszolút zárva volt az ajtó”.

A testet-lelket felüdítő mozgalomnak ma komoly csapást fog jelenteni, ha tényleg megjön az eső és az orkánszerű szél is.

A trafikosok közül sokan tartják halálos csapdának a beláthatatlan boltokat, ezer szerencse, hogy Pintér Sándor belügyminiszter nem aggódik, ő ugyanis azt nyilatkozta, nincs összefüggés a rablások és a fóliázás között. Nekem tetszik Pintér koncepciója, miszerint az igazságos közteherviselés jegyében a kormányzati holdudvar kedvezményezettjeit is szívatni kell.

Hadd tudják, hol a helyük.

Pintér szövegében a legjobb a kikezdhetelen rendőrlogika:

Nem közbiztonsági szempontból fóliáztuk le a dohányboltokat. Tehát ez a kérdés így tárgytalan.

Köznapi ésszel ezt nehéz felfogni. Talán arra gondolt, hogy ha egyszer más volt a fóliázás célja – hogy a gyerekek ne láthassák a cigisdobozokat –, akkor a fóliázás miatt nem lehet több erőszakos bűncselekmény. Briliáns levezetés!