Ridley Scott Exodus: Istenek és királyok c. filmje elképesztően látványosra sikerült. Viszont a durván kék-sárgára fényezett Egyiptomban egy nagyon hosszú és nagyon unalmas kivonulástörténet játszódik.

Felszínes fáraóval, őrült Mózessel és egy Istennel, aki nem is biztos, hogy létezik, bár gyilkolni, azt tud. Spoilerek.

A látványorgián kívül semmi értelme nem volt az egésznek, a "dráma" csak ürügyként szolgál a viharos égbolthoz. A motivációk és a konfliktusok gyengék, a párbeszédek – főleg magyarul – nevetségesek, a zenére már nem is emlékszem. Hiába játszanak remek színészek a filmben, ha egymondatos szerepeik vannak, és fejenként három perc a játékidejük. Christian Bale és Joel Edgerton hoznák a kötelezőt, de megfelelő alapanyag híján – elképesztően sablonos és üres az összes karakter – ők sem tudnak csodát művelni. Jó karakterek nélkül viszont nincs jó történet.

A film egyik legizgalmasabb – és egyben legcikibb – felvetése, hogy Isten nem is létezik, a vele való diskurzusokat Mózes csupán hallucinálja, miután azon a bizonyos hegyen beverte a fejét. Érdekes elképzelés, a probléma ott van, hogy az isteni csodák attól még ugyanúgy szerepelnek a filmben. Elég nehéz komolyan venni a fáraó tudósát, aki mindezt összefüggő, egymásból következő, de véletlen természeti katasztrófáknak láttatja, melyek pont jó időben és pont jó helyen következnek be. Így súlytalanná válik a fenti elmélet.

Ráadásul Mózest amúgy is egy nagyon felvilágosodott gondolkodású figurának ábrázolják. A film elején még szimpatikus, hogy nem hisz az elhangozott egyiptomi jóslatban – amely természetesen a hívő fáraó miatt beteljesíti önmagát. A végén már nevetséges, hogy a Sínai-hegyen Mózes az egyébként irritáló gyerek képében manifesztálódott Istennel jópofizva vési kőbe a tízparancsolatot, azzal a felkiáltással, hogy ha nem tetszenének a törvények, nem írná le őket.

Ez a másik legnagyobb problémám a filmmel. Nem láttam még olyan feldolgozását a Bibliának, melyben ennyire cinikusan és lényegtelenként kezelték volna magát a hitet. Nem azzal van a baj, hogy Mózes hitetlen, majd megtér, vagy hogy szkeptikus, hanem azzal, hogy még Isten prófétájaként is kvázi neki áll feljebb, inkább tekinti magát az Úr üzletfelének vagy tanácsadójának, semmint szolgájának. Mózesből tökéletesen hiányzik a kiszolgáltatottságából fakadó bizalom és alázat. Ez nagyon modern elképzelés, nem is működik.

Ha bármelyik irányba elmozdult volna az Exodus – racionalizált áltörténelmi film vagy Biblia-feldolgozás –, sokkal jobb lett volna. Így a történet a két szék között a pad alá esik.

A két és fél óra egyébként borzasztóan sok idő az Exodusra, másfél bőven elég lett volna, főleg, hogy a rengeteg gyenge 3D-s jelenet miatt elég hamar megfájdul az ember feje. Hiába Ridley Scott, sehol nincs ez a film mondjuk a Gladiátorhoz képest. Annak volt lelke, ennek nincs.

[Az Exodus: Istenek és király c. film december 11-én kerül a mozikba.]