Nagy szerencséje Sergio Ramosnak, hogy ma végre aláírt a Real Madridhoz, mert ha még egy cikket kell olvasnom arról, hogy aláírja-e/nem írja alá a nyomorult szerződését, megölöm. És ő csak egy a sok közül.

Bár a holtszezonnak már vége, az átigazolási időszak két hétig még javában tombol: ez már önmagában idegesítő, és tök igaza van azoknak az edzőknek, akik szerint a bajnoki szezon indulásával egy időben már nem kéne azon parázniuk, hogy elviszik-e szeptemberig egyik-másik sztárjukat.

Advertisement

Az átigazolási időszak a showbiznisz fontos része ugyan, de az elsődleges funkciója az, hogy addig tartsa izgalomban a szurkolókat, amíg a pályán nem történik semmi. Amikor már meccseket játszanak, tényleg nem kéne ezzel foglalkozni.

Annál is inkább, mert az átigazolási időszak alapjában véve borzalmas. Mivel általánosságban nagyon kevés a konkrét történés, ilyen-olyan félhivatalos értesülések, vagy rosszabb esetben teljesen alaptalan pletykák teszik ki az újságok híreinek nagy részét. Ez érthető, hiszen ők is a piacról élnek, és maga az átigazolás valójában kurva unalmas folyamat.

Ráadásul hosszú is. Napokig, hetekig “tárgyalnak” a klubok, ügynökök és játékosok olyasmikről, amiket a magam laikus módján azt gondolnám, órák alatt el lehetne intézni:

– Kérnék heti 60 ezer fontot + 1 milliót aláíráspénznek.

– Heti 40-et tudunk csak fizetni maximum, és 750 ezres aláíráspénzt.

– Legyen akkor 50 ezer + 800 ezer!

– Jó, legyen!

Ennél az élet a profi fociban sajnos sokkal-sokkal bonyolultabb, és ez már önmagában egy ok lenne, hogy hagyjam az egészet a fenébe, de sajnos túl régóta szeretem a focit ahhoz, hogy az elüzletiesedés elriasszon.

Advertisement

Az átigazolási szezon viszont minden nyáron maga a pokol. Nemcsak azért, mert a falra mászom attól, hogy áramlanak Angliába a tök ismeretlen francia-afrikai és brazil játékosok, akik mindig elmondják, hogy életük álma volt Angliában focizni (és persze heti 50 ezret keresni).

Hanem azért is, mert ugyanazokról a kibaszott nevekről szól hónapokig az egész, úgy, hogy 3 naponta meg lehetne írni ugyanazt a cikket. Volt nyár, amikor Fabregas Barcelonába igazolása volt a sláger, máskor Suarezről vagy Bale-ről jött naponta új információ, és az idei nyár sem volt más. Jöjjenek a legidegesítőbb átigazolási szappanoperák:

Arturo Vidal (Juventus – Bayern München)

A nyaram egyik legszebb napja volt július 28.: ekkor jelentették be, hogy a tenyérbe mászó képű chilei, akit a fél világgal hírbe hoztak előtte, végre elszerződött Münchenbe. Egyrészt azért örültem neki, mert többet nem kellett teljesen alaptalan hülyeségeket olvasnom arról, hogy Vidalt majd az Arsenal/Manchester United/random sztárcsapat veszi meg, másrészt azért, mert a dél-amerikai focistákat személyes ellenségének tekintő, vesztére mégis Bayern-szurkoló haveromat, Retisonic Balázst nyilván megütötte a guta!

Raheem Sterling (Liverpool – Manchester City)

Ott kezdődik, hogy Sterling egy kis szemétláda, aki tényleg mindent bevetett azért, hogy eligazolhasson attól a klubtól, ahol lett belőle valaki. Az ügynöke vérlázító módon kavarta a szart tavasz óta, de a csúcs az volt, amikor Sterling kijelentette, hogy nem hajlandó Rodgers alatt többet pályára lépni, persze hivatalosan csak beteget jelentett. Utána pedig még volt képe sajnálkozni, hogy nem volt szép a búcsú. Egy normális világban a Liverpool nem engedi el, hanem egy évre a tartalékok közé száműzi, de ez nem normális világ, és a 49 millió font rengeteg pénz.

Ángel Di María (Manchester United – PSG)

A képességeit tekintve Di María a világ egyik legjobb játékosa lehetne, de eddig sehol sem tudott húzóember lenni. Ha eljátszogathat a szélen, és nem tőle várja mindenki a csodát, akkor hasznos, de már az is egy vicc volt, hogy Jorge Mendes tavaly rekordösszegért tudta rásózni a Unitedra. Az argentin aztán nem sok jelét mutatta annak, hogy a Premier League legjobb játékosa lenne, és a klub mentette a menthetőt, amikor most eladta. De hogy ezen mi tartott hetekig?! A legidegesítőbb az volt, hogy csak az orvosi vizsgálat napokba telt: első nap azért kellett elhalasztani, mert Di María “fáradt volt”. Ráadásul amíg ez a cirkusz zajlott, a nyilatkozataival tett róla, hogy azok a szerencsétlenek, akik megvették a mezét a Unitednál, még alaposan el is szégyelljék magukat. Pont a PSG-be való.

Pedro (FC Barcelona – Manchester United)

Ebben a történetben már komolyan nem tudom, ki a hunyó: a Barcelona, mert állítólag ki akarja túrni szegény Pedrót; Luis Enrique, mert folyamatosan arról beszél, hogy Pedro nem eladó; maga Pedro, mert fel akarja verni az árát mindenféle kitalált hülyeséggel; vagy a Manchester United, hogy megint belemegy egy ilyen idióta sztoriba. Mellesleg abban sem vagyok biztos, hogy Pedrónak pont Manchesterbe kellene igazolnia. És a legjobb, hogy simán lehet, hogy igazából nem is akarják leigazolni, hanem egy példátlan sajtókampány az egész. Hiszen a csúcsfutballban már minden megtörténhet, és annak az ellenkezője is.

Sergio Ramos (Real Madrid – Manchester United)

A legbosszantóbbak azok a játékosok, akik teljesen átlászó módon csak jobb szerződési feltételeket szeretnének kizsarolni az aktuális klubjuknál azzal, hogy belengetnek egy másik klubot, melyhez természetesen eszük ágába sincs elmenni. Még idegesítőbb, hogy hiába nyilvánvaló az egész béna zsarolás, a média vércseként csap le az összes állítólagos fordulatra, amikor komolyan el tudta bárki is képzelni, hogy az agyonsztárolt, hisztis primadonna Ramos, aki megszokta, hogy végigunatkozza hátul a meccseket az Eibar és a Getafe ellen, majd odaáll harcolni a Stoke és a West Brom csatáraival a szögleteknél? Ne idegesítsük már egymást.

David de Gea (Manchester United – Real Madrid)

Ez meg tényleg mindennek a teteje. Ez a szerencsétlen kapus, akinek egy év van már csak a szerződéséből, nyilván alig várja, hogy a spanyolok normális összeget fizessenek érte, utóbbiak viszont arra játszanak, hogy a United a végén úgyis elengedi, pláne, hogy már megvették a helyére az argentin Romerót. De Geát a szezon kezdete óta már jegeli is Louis van Gaal, és tényleg minden adott ahhoz, hogy az átigazolási szezon legeslegutolsó napján derüljön csak ki, mi is lesz a spanyol kapus sorsa. Kár, hogy már egyáltalán nem érdekel, mert ha még egyszer meglátom a nevét a Sky átigazolási oldalán, egymagam megostromlom Rupert Murdoch luxusjachtját.

Kevin de Bruyne (Wolfsburg – Manchester City)

Tegye fel a kezét, aki egy pillanatig is azt gondolta, hogy a Wolfsburg a végén majd nem adja el a belgát az olajpénzzel kitömött Citynek! Most pedig tegye fel a kezét az, aki szerint kicsit is érdekes ez a hónapok óta zajló bohóckodás, aminek a tétje, hogy a németek még egy millával többet húzzanak ki az arabok zsebéből! Hát akkor meg?

Fotó: AP Images