Über Taxi a neve, mobilos appon keresztül hívható, a legközelebbi kocsit riasztja, akit végig látunk közeledni. De ez nem amerikai, hanem magyar, és az Ubertől rettegő Taxi 4 biznisze. Megnéztem, hogy készülnek a budapesti taxisok arra, ami talán a Végső Csata lesz nekik.

Hogyan győzzünk le egy messziről lecsapó, lendületben lévő, sokkal erősebb és gazdagabb és amúgy is szinte legyőzhetetlennek tetsző ellenfelet? Az egyik lehetséges megoldás a mágikus-gyűrűkurás: vegyük el a nevét, hátha attól elveszíti az erejét.

Amikor Eszpee átküldte a linket, és megnyitottam az alant látható oldalt, majdnem kiköptem a pofazacskómban tárolt bureket:

Egy magyar taxicég, aminek a terméke úgy néz ki, mint az Uber, úgy működik, mint az Uber, és két pontnyi, vagyis egy ékezetnyi eltéréssel úgy is hívják, mint az Ubert!

Advertisement

Aztán jobban megnéztem az oldalt, és azonnal kiderült, hogy alapvetően másról van szó, a látszólagos egyezés ellenére. Az Über ugyanis valódi, engedélyes taxisofőrökkel dolgozik, azzal a kötelező, 280 forintos kilométerdíjjal, mint mindenki más. Az Ubernek meg az a lényege, hogy a kocsikat nem taxisok vezetik, hanem bárki, te vagy én, a sajátunkat, miután online regisztráltunk a rendszerbe, és amiatt is sokkal olcsóbb, nálunk például kilométerenként 280 helyett 130 forint.

Egy telefon az érdeklődő taxisoknak megadott számon, és már ki is derült, hogy az egész mögött egy hagyományos taxitársaság, a Taxi 4 áll. Kedden már a cég székházában hallgattam, hogy mi ez az egész. Ami a nevet és a logót illeti, az Über Taxi védjegyet a Taxi 4 még a nyáron, 213530-as lajstromszámmal levédette a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalánál. Irtó randa lett, mint az föntebb látható.

Advertisement

Más kérdés, hogy mit szól ehhez a szolgáltatását Magyarországon a napokban elindító Uber, aminek már 2013 nyara óta van magyar cége Uber Hungary néven. Meg is kerestem az őket képviselő Nagy és Trócsányi Ügyvédi Irodát, amint válaszolnak, megírom.

Reif Zoltán, a Taxi 4 értékesítési vezetője prímán felhangol a beszélgetésre, a legelején arra kér, hogy a megkülönböztethetőség kedvéért innentől beszéljünk Jubörről és Überről.

Oké! Engem, aki annyiszor nézem a tévében Geret Bél elfutásait, és Szőr Alexre is emlékezem, csak nem fog megijeszteni egy Jubör. Még hálás is vagyok, mert sosem tudtam, hogy kéne kiejteni ezt az átkozott márkanevet.

Advertisement

Reif először számokkal alátámasztva, megyőzően levezeti, hogy szerinte miért nem éri meg Jubör-sofőrnek lenni. A 130 forintos kilométerdíjból az amerikai cég még le is vesz 20 százalékot, miközben a Taxi 4 számításai szerint a budapesti taxizás önköltsége 110 forint kilométerenként. (Na persze az Uber nem taxikkal szerződik.) Aztán bemutatja, hogy mennyibe kerül egy kilométer gurulás egy 7-8 éves, 6 litert fogyasztó dízelautóval, majd összeveti azzal, hogy a taxik átlagos kihasználtsága 40 százalékos, ami szintén arra utal, hogy nem éri meg Uber-sofőrködni.

Oké, oké, mondom, de akkor miért félnek mégis annyira az Ubertől, ha ilyen rettentően rossz üzlet? Pár perc, és minden világos: a hazai taxicégek – vag legalábbis a Taxi 4 – egyáltalán nem a 130 forintos díjért dolgozó profi sofőröktől tartanak, hanem tőled vagy tőlem. Azoktól az abszolút civil, a jubörözést nem fő pénzkeresetnek szánó autósoktól, akik fogják magukat, ezerszámra beregisztrálnak, aztán munkából hazafelé néha beizzítják az appot, hogy hátha keresnek egy-két bónusz ezrest. Ha ilyenekből rengeteg lesz – és miért ne lenne rengeteg, ha az egész minimális kattintgatással elintézhető –, akkor az a sok kis fuvar összességében jól megcseszheti a profi taxivállalatokat.

Aztán előkerülnek a további ellenérvek. Ezek közül a nekem legerősebbnek hangzó az, hogy ha egyszer szabott, hatósági áras a piac – amivel a korábbi híres árversenyző Taxi 4 amúgy nem ért egyet – , akkor nekik ezzel a kötelező, 280–130=150 forintos kilométerenkénti hendikeppel kell harcba szállniuk, az árletörős piaci verseny esélye nélkül.

Advertisement

Reif és az időközben befutó ügyvezető, Pásztor Gábor azt mondják, ettől csak az állam védheti meg őket. De meg akarja egyáltalán védeni? A Taxi 4-esek nem biztosak ebben. Arra a kérdésemre, hogy elkerülhetetlennek látják-e az Uber berendezkedését Magyarországon, Reif azt feleli, hogy "nem feltétlenül", míg Pásztor azt, hogy "ha a magyar hatóságok általános tehetetlenségét nézem, lehetséges". Megkerestem a témában illetékes Glattfelder Béla államtitkárt, amint felel, azt is megírom.

A taxis érvelés másik sarkköve az "állam döntse el, hogy feketegazdaság vagy taxi" szlogen. Azt azonban végig nem egészen értem, hogy az Uber száz százalékban kártyás fizetéssel és banki átutalással működő rendszere hogyan lehetne a nem adózás melegágya.

A most induló Über Taxi fuvarjait kezdetben a Taxi 4 kocsijai intézik, de folyamatosan igyekeznek kifejezetten überes sofőröket is felvenni, a zuglói székházhoz épp egy ilyen jelentkezővel együtt érkeztünk. Neki nem jósolok nagy jövőt, mert előttem próbálkozva nem tudott bejutni az épületbe. Ekkor léptem elő én, és egy titkos riportertrükköt bevetve – a jobb kezem begörbített mutatóujjának második ízületével háromszor megütöttem az ajtó lapját – pillanatok alatt bejuttattam a jövő überesét is. A cég havi kétezer-párszáz forint szoftverhasználati díjat és fuvaronként 300 forintot kér az Überhez csatlakozóktól, az érvényes taxiengedélyen túl.

Advertisement

Fognak tüntetni? Reif azt mondja, nem biztos, mert Párizsban és más nyugati városokban a taxistüntetéseknek egy hatásuk lett: a helyi Jubör-forgalom többszörösére nőtt. A beszélgetés végig kellemes hangulatú, az értékesítési vezető kedves arckifejezéssel dobja be azt is, hogy a kollégák a spanyoloknál már megvertek egy Uber-sofőrt. Ezen a ponton azért örülök, hogy titokban nem vagyok jubörös.

Tényleg közvetlen versenytársa lenne egy profi taxis cégnek egy unatkozó utazó ügynökökre, nyugdíjasokra és munkába ingázókra alapozó közösségi hálózat? Ez az elmélet, de Amerikában a valóságban főleg profik vezetik az Uber-kocsik nagy részét. Viszont beszélgetőpartnereim hosszan ecsetelik: nálunk annyira árérzékeny a piac, hogy csak na. Hatósági áras piacon ne legyen szabadáras versenytárs – búcsúzik Pásztor. Én meg felülök a motoromra, és egyből elfelejtem a közösségi közlekedést. Nem is gondolok rá, míg le nem esik a hó.