Nagyra vagyunk mostanában az egyre szebben szárba szökkenő hokis kultúránkkal, na de ezek pedig kimennek egy Kanada–Lettországra és egy Ausztria–Svájcra is 14 ezren. Arra aztán már pláne nem nagyon van mit mondani, amit a saját meccsükön művelnek, úgy is, hogy kikapnak.

Az A csoportos jégkorong-világbajnokságot az idén Prágában és Ostravában rendezik, valahogy rácsúszott a D1/A-sra, ahol mi voltunk érdekeltek. Még nem is igen volt időm megemészteni, hogy feljutottunk – te jó ég –, és máris itt van ez, tegnap kezdődött. Azt mondtuk magunkban, ha már ilyen közel van, akkor nemcsak a végét nézzük meg – mint tavaly és mint általában –, hanem vetünk pillantást az elejére is. Érdekes egyébként, hogy a legelső A csoportos vb-nk is Prágában volt, 2004-ben határoztuk el, hogy megvzsigáljuk, milyen ez, és azóta nem tudunk tőle szabadulni. Oké, nem is akarunk, nagy marhaság lenne ilyesmivel próbálkozni.

Hát kicsit sem volt hiba erre használni a hosszú hétvégét, ezt már most határozottan állíthatom, azok után, hogy a három nap hét meccse közül még csak hármat láttunk az O2 arénában.

Advertisement

Még csak hármat, de milyeneket! Először egy 6-1-es Kanada–Lettországot, egyebek közt Sidney Crosby egészen elképesztő büntetőjével, utána meg a hokitörténelem egyik legvagányabb első fordulós csoportmeccse következett, természetesen telt ház, 17 ezer fantasztikus néző előtt. A csehek 2-4-ről jöttek vissza a svédek ellen az utolsó harmadban, a vezetést is megszerezték, de aztán csak megkapták az ötödiket ők is, és végül büntetőkkel bukták a bulit 5-6-ra.

De ettől függetlenül, azaz ezzel együtt is olyan hangulat volt, hogy arra nincsenek szavak. Mi lesz itt ma este, amikor – bizonyára – elkapják a házigazdák a jobb sorsra érdemes letteket?

Advertisement

Viszont ami még ennél is különösebb: az elmúlt tizenegy évben Európa elég sok jégcsarnokában láttam már meccseket, de arra, hogy egy délben kezdődő Ausztria–Svájcon kis híján telt hát lesz, nem számítottam. Már délelőtt, amikor reggelizgettünk Karlinban az utcán, egymás után mentek a népek a metró felé cseh szurkolónak öltözve, és ide is értek mind egy szálig.

Hát ja, ez az ő játékuk, nincs mese, és ilyen eseménnyé tudják tenni ezeket a vb-ket. Irigylésre méltó kulturális jelenség ez, nem vitás. Az osztrák–svájci amúgy nemcsak ettől volt és lett izgalmas, hanem attól is, hogy a szomszédos válogatott – mely tavaly még egy divízióban volt velünk, az idei felkészülésünk során pedig kétszer is elkaptuk – büntetőkkel verte Svájcot, a két évvel ezelőtti vb ezüstérmes csodacsapatát, ráadásul úgy jutott el a rendes játékidős és hosszabbítás utáni döntetlenig, hogy háromszor kellett kiegyenlítenie egygólos hátrányát.

Ezzel ugyan még korántsem biztosította be a bennmaradását Ausztria – a nyolcválogatottas csoportból egyvalakit kell megelőzni, és ebben nem a történtek ellenére erős Svájc a közvetlen riválisa, hanem Franciaország, Németország, esetleg Lettország –, de akkor is tekinthetjük fontos példának, ahogy ezt most megcsinálták. Úgy értve, hogy lehet ám pontot és pontokat szereznie egy kiscsapatnak egy ilyen kemény mezőnyben is. Oda akarok kilyukadni tehát, hogy valami ilyesmi lesz a dolga Magyarországnak jövőre Moszkvában vagy Szentpéterváron.

Mindezek alapján adná magát, hogy ne csak a cseheket, hanem az osztrákokat is irigyeljem most. Mégsem teszem, hiszen már csak egy év, és tényleg itt leszünk mi is. Őrület.

[az első két fénykép és a videó a Csehország–Svédország, az utolsó – a mérhetetlenül agresszív svájci polgártamásokkal, haha – az Ausztria–Svájc meccsen készült]