Mert én még soha. Pedig eszementül jó érzés. Az még jobb, hogy egy melegesküvőn fogom viselni a Central Parkban.

Egész életemben azt képzeltem, hogy a frakk a legkényelmetlenebb dolog a világon, szúr, fojtogat és dörzsöl egyszerre, mint valami agresszívan részeg proli mosogatószivacs. Egészen máig képzeltem ezt, aztán a csajom délben elhurcolt a Hajós utcába a Kemenesi-szalonba. Eredetileg szmokingért, mert a meghívó "black tie" dresszkódot emlegetett, ahhoz meg szmoking jár.

Advertisement

Igazából felszínesen néztem utána, ezért keserű csalódás volt rájönni, hogy a szmoking egy sima zakó, aminek ismeretlen okból bénán fényes hajtókája van. Bár itt volt egy rakás egészen vadul kinéző, rokonszenvesebb darab, például asszimterikus gombolással és fekete kígyóbőr betéttel. A mesternő kis is rakott elém egy sornyit, és a buli kedvéért közéjük akasztott egy frakkot is.

Ahogy megláttam, elvesztem. A frakk egy MTK-drukker álzsidónak eleve olyan felvillanyozó látvány, mint egy parókakészítő cégére. És amúgy is, kiskoromban a Karmesterveseny volt az egyik kedvenc tévéműsorom, nagy harcban a síugrással és a Focifarsanggal. Úgyhogy ezt próbáltam föl először. És igazából le sem akartam vetni többé, most is valahogy meztelennek érzem magam nélküle.

Frakkban lenni isteni! Könnyű viselet, az ember automatikusan kihúzza magát, George Clooneysan kezd beszélni, amit csak az szakít meg néha, hogy kétperckenként ugrándozni kell egy sort, hiszen annál nincs viccesebb, mint amikor az embernek lobognak a pingvinszárnyai. Alig várom, hogy táncolhassak benne. A frakk olyan, mint valami szilárd halazállapotú nevetőgáz!

Advertisement

Az amúgy idióta selyemövtől, meg a hegyes orrú lakkcipőtől valahogy még bombább a buli, a csokornyakkendókötésról nem is beszélve. Egyre jobban remélem, hogy igazak a pletykák, és a sajtótörvény közelgő módosításával tényleg kötelezővé teszik a frakkban blogolást.