Sok helyen azt olvasom, hogy igen, baj van, és tényleg nem kicsi, hanem nagy. Mármint amiatt, hogy áttört ez a Jobbik. Szerintem meg nincsen baj.

Azt most hagyjuk, hogy baj az, ha döglenek a nyulak, egy kellemetlen választási eredmény pedig legfeljebb tragédia. Ne tréfálkozzunk, beszéljünk komolyan.

Mi történt?

Az, hogy Rig Lajos, a Jobbik cuki jelöltje egyéni mandátumot szerzett a tapolcai időközi választásokon. A jobbikosok eggyel többen lesznek a parlamentben – még mindig nincsenek sokan –, a Fidesz pedig messzebb került a tavaly tavasszal megszerzett kétharmadtól.

Tapolca azt jelentené, hogy immár a Jobbik a legerősebb politikai párt Magyarországon? Korántsem. Ahogy a demoellenzék által támogatott Kész Zoltán veszprémi sikere sem jelentett semmi olyasmit, hogy az elkövetkezendőkben minden választást liberálfüggetlenek fognak megnyerni, úgy a Rig-diadal sem vetít előre földcsuszamlást.

Ha jövő vasárnap lennének az általános parlamenti választások Magyarországon, nem a Jobbik nyerne. Inkább a Fidesz nyomában lenne, mint eddig bármikor, elvinne egy csomó mandátumot – különösen Északkelet-Magyarországon, és mint most kiderült, nemcsak ott –, de ilyen gyenge baloldal mellett valószínűleg koalíciós kényszer sem állna elő.

Advertisement

Mindemellett célszerű nem megfeledkezni róla, hogy a következő parlamenti választások nem jövő vasárnap lesznek, hanem – minden valószínűség szerint – három év múlva. Ebből a szempontból tökéletesen igaza van szerintem Szilynek: a mostani fejlemény a lehető legkedvezőbb pillanatban köszöntött rá Magyarországra.

Nemcsak oka, ideje is van elgondolkodni rajta mindenkinek.

Menjünk sorjában.

A Jobbik joggal értékeli áttörésként a dolgot, és mivel sokat számít, kiről hiszik el a választók, hogy képes nyerni – bebizonyosodott, hogy a Jobbik képes –, ezért támogatóinak száma, aránya a következő hónapokban növekedni fog. Nem tartom kizártnak, hogy lesz olyan pillanat – már az idén nyáron –, amikor Vona Gábor pártja az első helyre kerül a közvélemény-kutatásokban.

Advertisement

Ám a híveket, a tábort meg is kell tudni tartani. Írtam már arról, hogy a Jobbik – és a Jobbik aktuális helyzete – kísértetiesen emlékeztet engem Torgyán József Független Kisgazdapártjára az 1994–98-as ciklusból. Akkor a Bokros-csomag utáni MSZP brutálisat gyengült, és volt egy időszak, amikor az FKGP toronymagasan vezetett. Soha semmi sem pontosan ugyanolyan, mint amilyen máskor – húsz évvel ezelőtt – volt, de azt tartom: nem egyszerű tartósan elhitetni az emberekkel, hogy lehet más a politika. Ehhez rengeteg muníció kell – szellemi, taktikai, érzelmi, anyagi –, és a továbbiakban szembe kell nézni az ellenfelek jóval intenzívebb támadásaival is. Nem lesz könnyű, nem lesz egyszerű.

Egyetlen esetben lehetne könnyű. Ha a Fidesszel is megesne, amin a baloldal már túlvan.

Advertisement

Ha a Fidesz is szétesne a nyavalyába. Ha ideje lenne megírnom a Fidesz végnapjai c. ciklus harmadik, egyszersmind befejező részét.

Nem szeretnék a kelleténél messzebbre szaladni, de nagyon úgy tűnik: minden adva van, hogy az MSZP kispárt maradjon, a DK még kisebb, a többiek meg mind eltűnjenek a semmiben. Gőzöm sincs, hogyan lehet ezt az egészet újjászervezni ott, de leginkább talán sehogy sem lehet. Csak úgy, ha a Jobbik mégis kormányra kerül? Vagy úgy sem?

Végleges nálunk is a lengyel modell?

A legnagyobb kérdések, dilemmák mindazonáltal újfent a Fidesz előtt tornyosulnak. Hiába álltak bele – a miniszterelnök instrukcióinak megfelelően, sőt aktív részvétele mellett – keményebben most, mint Veszprémben, elbuktak. A szavazóik nem kis részét most sem bírták szavazásra bírni. Ez további veszteségeket jelent középtávon, tehát valamit egészen biztosan ki kell találniuk. A központi költségvetésből finanszírozott párttévé nem elég. A vasárnapi zárva tartás nem elég. A fizetős autóutak nem elég. A keményebben kell harcolni nem elég.

Emlékeztek rá, hogy Horn Gyula hogyan jött vissza annak idején?

Úgy, hogy működni kezdett az ország. Minden unortodoxia, erőszakos lózungok, egyéb hülyeségek nélkül. Nem lett tökéletes semmi, valahogy mégis jobb lett a hangulat, mint amilyen azelőtt volt. Nem lett szuper, de jobb igen. Volt honnan javulnia, nyilván.

Hát, most is van honnan.

Azt mondjátok, hogy de Horn aztán csak vesztett 1998-ban? Kétségkívül. Hiszen azt sem állítom, hogy a Jobbik nem nyerhet majd. Ismétlem, van még három év, millió fordulat jöhet addig. Lehet, épp egy ilyen brutális pofon kéne az országnak, hogy kijózanodjon. Hogy ne csak a Jobbik mutassa be, hogy lehet más az a politika, hanem mindenki rájöjjön, hogy kötelező másnak lennie. Lehet, hogy romokra van szükség, hogy legyen min elkezdeni építkezni.

Advertisement

Meglátjuk. Egy biztos: Magyarország nagyobb bajokat – akár tragédiákat – is átvészelt már, úgyhogy ebbe sem fog belepusztulni. Ez legalább annyira biztos, amennyire az is, hogy Orbán Viktor országlása alatt nem lesz jobb a hangulat, mint amilyen eddig volt.