Elképesztő, hogy bennünket még az összefogás is megoszt: egyből két összefogásdalunk is született, máris vitákat gerjesztve. Na de legalább nem politika mentén áll szemben most a két tábor. Ezúttal ne azt firtassuk, kié volt az ötlet és honnan jött, hanem nézzük meg, hogy melyik a jobb: Bolykiék vagy Bársonyék összefogásdala. Elmondom a véleményem, mondjátok el a ti is!

Az előzményekről csak annyit, hogy a Nemzeti Összefogás Napjára született egy dal, amit nagy össznépi együtt éneklésre szántak. Ennek egyik szerzője és ötletgazdája Bársony Bálint. Hanem kiderült: Bolyki György korábban is írt hasonló célra egy számot, amelynek előadására épp ilyen módon szerették volna bevonni az országot. Ezt a sajtó egy része sikeresen úgy értelmezte, hogy magát a dalt lopták el, de erről szó sincs - éppen ezért lehet összehasonlítani a két nótát.

Kezdjük azzal, amit az előző kritikánál is többen a szememre vetettetek, hogy a műfaján belül dicsértem a Barackfát. Marha egyszerű oka van, ez egy ilyen műfaj. Nem kell szeretni (én sem szeretem), de ahogy nem panaszkodunk az operák gügye sztorijára, vagy arra, hogy lanyhák a gitárszólók Cseh Tamás lemezein, úgy ebben sem kell magvas gondolatokat, meg eredeti zenei ötleteket keresni. Ez sajnos nem erről szól.

Advertisement

Viszont azért a műfajon belül is vannak különbségek. Lássuk miket írtam a Bársony-féle Barackfáról, meg miket írt róla Bolyki György a blogbejegyzésében, aztán, hogy miként áll meg ezen szempontok szerint a Bolyki-féle Mi Dalunk 2013.

SZÖVEG

Jobb rímek: Mi Dalunk 2013 (ebben ugyanis normális rímek vannak: semmi más/nem vitás, csak egy dal/magaddal stb. Szemben a Barackfa vergődésével: fáról/táncol, körben/réten)

Advertisement

Jobb ritmizálás: Barackfa (a Mi Dalunkban néha egész nyelvtörősen kell hozzápréselni a dal ritmusához: "és amit együtt dalolunk")

Kevésbé közhelyes: ebben sajnos nem tudok különbséget tenni, legyen egyenlő.

Bolyki szerint "olyan szöveget kell írni, melyet saját tapasztalata alapján egy gyermek is könnyen át tud élni, egyszerű kapcsolódni hozzá". Én ez alapján sem érzem erősebbnek egyik dalt sem, szóval nálam ez is egyenlő.

ZENE

Alapanyag: egyformán sablonos popdal mindkettő.

Hangszerelés: Barackfa egyértelműen profibb. Persze ehhez hozzá kell venni, hogy Bolykiéké alighanem tudatosan van lebutítva: "ha szeretnénk, hogy sokan énekeljék dalunkat, hangterjedelme maximum 5-6 hang lehet a közép-lágéban, mivel itt tud szinte mindenki énekelni." Ez valószínűleg igaz a hangszerelésre is, szóval

Énekelhetőség: Mi Dalunk 2013.

Bolyki szerint "a dal célja nem a hagyományőrzés/népi kultúra terjesztése, hanem a közös élmény megszerzése. Ha tömegeket akarunk elérni, igyekezni kell olyan zenei stílust választani, amit a gyerekek szívesen énekelnek, és a szülők is képesek befogadni." Ennek ellenére nekem napok óta a Barackfa na-na-na refrénje jár a fejemben (mint Szily Lacinak a két lábon járó kutya). Vagyis:

Fülféregség: Barackfa.

Összesítve: ha eltekintünk a születés körülményeitől, meg attól, hogy ettől az igényesnek mondott vállalati himnuszos popzenétől a hideg kiráz és ha nem kéne posztolnom róla, eszembe sem jutna hallgatni ilyesmit, akkor nincs mese, nálam Bársony Bálint Barackfája nyert (és nem csak azért, mert a múltkor is klassz felállással nyomult a szaxis csóka).

És nálatok? Olyan nem ér, hogy egyformán szar mindkettő, tessék választani, nekem is ment.