Ízlelgesd ezt a szót! Az egész oktatási reformból messze az a legjobb, hogy a Boriszéknak lett tornafüzetük.

Ez a poszt arról szól, hogy miért nem tudtam megírni ezt a posztot.

Azért nem tudtam, mert a munka elején fogtam magam, és az oldal tetejére felírtam, hogy

Tornafüzet

mert előfordul, hogy előre kitalálom a címet, és olyankor valamiért kifejezetten segít, ha végig látom írás közben. Hát most nem ez volt a helyzet. A

tornafüzet

szó ugyanis valósággal megbabonázott. A szemem minduntalanul visszaugrott rá, és miután laptopom billentyűzetéről az erős billentésem miatt már lekopott a legtöbb betű, ilyenkor ilyexbekt írtam le.

De nemcsak a szemem kezdett ugrálni, hanem az agyam is, ide-oda.

Vajon mi lehet egy tornafüzetben? El sem tudtam képzelni! Ami igazából azt jelenti, hogy semmi mást nem tudtam elképzelni, csak mindenféle rövid bejegyzéseket a Borisz kézírásával, hogy

"Jaj ez csúszik!"

meg

"bal jobb, bal, jobb, belégzés! bal jobb, bal, jobb, kifújás! bal jobb, bal, jobb, belégzés! bal jobb, bal, jobb, kifújás! bal jobb, bal, jobb, belégzés! bal jobb, bal, jobb, kifújás! bal jobb, bal, jobb, belégzés!"

aztán

"A súlyt Jean-Ludovic Chantilly francia mérnök találta föl 1843-ban, amikor is hosszan nézegetett egy kézi súlyzót, majd egy ihletett pillanatában vasfűrészt fogott, és levágta róla az egyik vasgömböt. A kor azonban még nem érett meg a felfedezésre, így Baptiste-Honoré Delpierre csak 1861-ben próbálkozott meg azzal, hogy az addig hasznontalannak tartott találmányt megpróbálja elhajítani. A siker olyan átütónek bizonyult hogy 1863-ben már meg is tartották az első súlylökő világkupát."

sőt

"A kislabdát megmarkoltam, mint Semjén Zsolt a tiltakozó borzot, aztán a jobb fülemmel körülbelül egymagasságig hátraengedtem, miközben a felsőtestemmel is jobbra csavarodtam. Eközben a bal karommal előre mutattam, mint Bem apó, amikor meglátta a melegbüfét. A felsőtestem ekkor hirtelen visszacsavartam, miközben a jobb karomat hatalmas svunggal előre lendítettem és elengedtem a labdát. Az eredmény? A doktor bácsi azt mondta, a Stefi orrcsontját simán helyre lehet tenni, én pedig eldöntöttem, hogy soha többé nem gyakorlok a lányöltözőben."

Ilyenek kavarogtak a fejemben órákon át, tökéletesen megakadályozva, hogy képes legyek koncentrálni. Olyan elgyötörten kerültem ágyba kora hajnalban, mint valami maratoni futó.

Ma gyűröttebben ébredtem, mint Falus Ferenc lova, és mi volt az első gondolatom?

"Repül, repül repül. És gyűrű már megint! Na, kezdjük újra, bal tenyér megtámaszt, a jobb kéz ujjai hátulról céloznak, lendül a jobb! Püff, megint az a rohadt gyűrű".

Sajnos rá kellett jönnöm, hogy ezt a posztot soha a büdös életben nem fogom befejezni.:(