Egy focimeccsen bizonyosodott be a dolog pénteken. Megkönnyebbültem!

Igazán én persze sosem gondoltam, hogy Orbán Viktor diktátor lenne, de amikor kimentem életem utolsó meccsére a Hungária körúti Szentélybe, az MTK-Puskás Akadémia meccsre, azért eléggé tartottam attól, hogy nem fogjuk megverni a Felcsútot. Mi már gyakorlatilag garantáltan nem fogunk kiesni, ők viszont még megszívhatják, és klub mögött Magyarország Teljhatalmú, Focibolond Ura áll, Deutsch MTK-elnök jóbarátja és főnöke.

Advertisement

A meccs első félórája, ha nem is lefekvésre, de békés, megegyezéses döntetlenre utalt, nulla akcióval, hervadt gurigázással és drámaian szép bárányfelhőkkel a pálya fölött. Minden egyes ismerős, akivel szót váltottam, azzal kezdte, hogy naná, hogy 0-0 lesz. De gyönyörű idő volt, ott voltak velem a gyerekek meg kint volt Robi a húgom gyerekeivel, sőt a sors meglepetésajándékaként Orosz Péter riporter is, én meg magamban búcsúzkodtam életem egyik legfontosabb helyszínétól, amit mindjárt lebontanak, úghogy őszintén szólva az sem tudott volna túlzottan felzaklatni, ha a játékosok ott tippmixelnek a kezdőkörben.

De nem tippmixeltek sőt le sem feküdtek a diktátor csapatának. Hanem, ha ilyesmi lehetséges, ennek az ellenkezője történt. Éppen a tőlünk pár méterre napfürdőző Sajó László költőnél jártam látogatóban, amikor Szekeres Adrián, a Puskás Akadémia hátvédje, egykori MTK-játékos fogta magát, és a felé repülő labdába olyan kacskán rúgott bele, hogy az MTK térfelére bikázás helyett a saját kapujába pörgette.

Az összeesküvés-elmélet szerint ennek pont fordítva kellett volna történnie. Aztán új favoritom, Dr. Horváth benyomott egy kipattanót, és hiába rúgott Hegedűsnek egy jó szívatós köténygólt egykori imádottam, a szintén ex-MTK-s Lencse, a vége 2-1 maradt.

Advertisement

Szóval vagy nincs diktatúra, vagy Orbán Viktor olyan töketlen diktátor, hogy még egy meccseredményt sem tud lefixálni a haverjával. Bár egy rakás olvasó, felteszem, a második lehetőséget tartja valószínűnek, én tegnap azért végképp megnyugodtam.