Szerető Szabolcs, a Magyar Nemzet főszerkesztő-helyettese megrettent a 180 fokos fordulattól. Aztán mégsem látott fordulatot, visszavonta a felmondását, marad.

Egy Nyilatkozat című nyilatkozat formájában pecsételte meg a hűségesküjét a tulajdonosához a Magyar Nemzet egyik vezetője. Szerető azok között a vezető újságírók között volt, akik, miután Simicska Lajos médiacézár meghirdette a médiaháborút Orbán Viktior ellen, hirtelen és csoportosan felálltak.

Advertisement

Hősünk most rövid írásban magyarázza az eseményeket az olvasóknak. Vicces, hogy lényegében azzal kezdi, hogy soha az életében nem látta Simicska Lajost, és nem beszélt vele. Aztán arról beszél, hogy miután bevállalta, hogy a felmondási ideje alatt dolgozzon, nem tapasztalt semmiféle 180 fokos fordulatot, sem radikális irányváltást.

Szerető ekkora előveszi az ólomos ostort, és önnön hátára csap vele:

Nincs mit szépíteni, egy hete elhamarkodott, rossz döntést hoztam. Olyan döntést, amely sokakat megtéveszthetett, és hamis következtetések levonására adhatott alkalmat. Elnézést kérek ezért! Ráadásul egy vezető nem hagyhatja magára a kollégáit, a szerkesztőséget.

Az írás befejezésén pedig azt éreztem, hogy a szerző mintha még mindig eléggé félne a lépése következményeitől. Irtó nehéz lehet ilyen értékrendes újságírónak lenni, akit bármikor hamm, bekaphat a Szeretett Párt és Értékrend valamelyik nagyhala!

Nyilvánvaló, hogy a mostani döntésemet sokan sokféleképpen fogják magyarázni. Ez számomra érdektelen. Semmi kedvem egy rossznak bizonyult döntés terhét cipelni. Mostani elhatározásom nem állásfoglalás senki ellenében, nincs politikai tartalma. Egyetlen üzenete: kiállás a Pethő Sándor által 1938-ban alapított Magyar Nemzet mellett. Ez a lap érték, amely semmi mással nem pótolható.