Gera Zoltán a meccs végén becsúsztatott egy beadást, és már nem is állunk olyan rosszul a csoportban.

A finnek hiába nem hoztak nagy neveket, nagyon szervezett és harcos csapat benyomását keltették, és egy szavunk se lehetett volna, ha a szünetben ők vezetnek egy-két góllal. A magyar válogatott ekkor küzdött, de leginkább csak szenvedett.

A második félidő már bátorítóbb játékot hozott, helyzeteink is voltak, de azért túlzás lett volna arról beszélni, hogy a levegőben lógott a gól, mégis az amúgy nem túl jól játszó Gera villant egyet, és klasszismozdulattal fejelte be Lovrencsics beadását.

Ez a magyar csapat azért még messze van attól, hogy szívesen nézegessük egy Európa-bajnokságon: a védelem nem tűnt stabilnak, elöl pedig egyedül Dzsudzsák megindulásai jelentettek veszélyt, viszont végig hajtottak a játékosok, és ez sem kis szó a mindenkori magyar válogatott esetében.

A vicc viszont az, hogy a selejtezőcsoportunk annyira komolytalan, hogy bármi előfordulhat, még az is, hogy Magyarország továbbjut: a görögök a mai, Feröer elleni vereségükkel végleg elszállni látszanak, az északírek ma kikaptak a románoktól, és máris ott van a magyar csapat a harmadik helyen a csoportban, két ponttal lemaradva az északírektől.

Advertisement

Dárdai Pál a meccs után diplomatikusan nyilatkozott a jövőről: lesz ugye kedden egy barátságos meccs Oroszországgal, aztán majd kiderül, hogy marad-e. Én nem hiszem, hogy bánnám. Pláne, hogy végre lehetőséget adott egy Gyulának, ehhez hasonlóra talán Hajszán Gyula nagy napjai óta nem emlékszem a válogatottban.

Forró Gyula ráadásul jól is játszott, amikor beállt csereként, és a Krisztiánok, Rolandok, Ádámok korában én azt mondom, igenis becsüljünk meg egy Gyulát!

Fotó: Illyés Tibor/MTI