Éreztem, hogy van valaki – már úgy értem, rajtam kívül is –, aki még nem mondott semmit ebben a sokat cincált Orbán-féle multikultiügyben, pedig. Igen, Deutsch Tamásról van szó.

A fideszes fenegyerek ezúttal szűknek is találta a korlátozott twitteres kereteket, fb-n írt:

Különböző rendű és rangú “liberálisok” napok óta lelkesülten hadoválnak arról, hogy Magyarország “történelmileg multikulti ország volt”. Drágáim, a multikulturalizmusnak (a “liberálisoknak” mondom segítségül, a multikulti ennek a köznyelvi rövidítése) pontosan annyi köze van az európai és így a magyar történelmen is végighúzódó kulturális különbségekhez (ami a viselkedésben, a nyelvben, a szokásokban, az öltözködésben, a hitvilágban, a szociális struktúrában, a nemzeti- és etnikai hovatartozásban nyilvánult meg), mint Gizikének a gőzekéhez. Évezredes történelme során sem Európa, sem Magyarország nem volt multikulti. A multikulturalizmus ideológiája egy alig néhány évtizedes találmány, és éppen manapság bukik meg látványosan.

Viszont ha már itt tartunk, talán nem lesz hülyeség beemelnem azt is, hogy Orbán Viktor valójában mit mondott azon az elhíresült hétfői strasbourgi sajtótájékoztatón. Mert hát nem hajszálpontosan azt, amin a pörgés megy. Hanem a Mandiner közlése szerint ezt:

Tudomásul kell venni, hogy kétfajta országcsoport létezik az Európai Unióban. Vannak a volt gyarmattartó országok és azok, akik sosem voltak gyarmattartóak, és ezért kulturálisan is másképpen viszonyulnak a bevándorlás kérdéséhez, ezt nekünk is meg kell értenünk. Meg kell értenünk azokat az országokat, akiknek ez nem probléma, hiszen mint volt gyarmattartók, mindig is ismerték azt a birodalmi gondolkodásmódot, hogy a gyarmatosított országokból nagyobb néptömegek érkeztek hozzájuk. Erre föl vannak készülve, ezzel együtt élnek, ennek megvan a kultúrája náluk. Magyarország sosem volt ilyen ország, nem is lesz ilyen ország; mi értéknek tekintjük azt, hogy Magyarország egy homogén ország kultúrájában, gondolkodásmódjában, civilizációs szokásaiban meglehetősen homogén képet mutat. Szerintünk ez egy érték, nem is szeretnénk ezt föláldozni. De nem akarjuk elvitatni a jogát azoknak az országoknak sem a bevándorlók befogadásához, akik egyébként ehhez hozzászoktak és így akarják megoldani a problémáikat. Ezért javasoljuk, hogy egy lehetetlen közös nevező helyett inkább minden tagállamnak adjuk meg a jogot, illetve adjuk vissza az őket természetes módon megillető jogot, hogy eldöntsék, akarnak-e bevándorlókat a saját hazájuk területén vagy nem.

Meg ezt:

Ha önök végigmennek ma Európán, akkor láthatják ezeket a konfliktusokat és én meg vagyok arról győződve, hogy miután nekünk, magyaroknak az ilyen típusú konfliktusok kezeléséhez nem fejlődtek ki a képességeink, mert mi sohasem voltunk multikulturális társadalom, sohasem fogadtunk be a gyarmatainkról érkezett bevándorlókat, ezért a közép-európai térségben a bajok még annál is nagyobbak lennének, mint amit ma számos nyugat-európai országban látunk.

Természetesen ezeken is lehet vitatkozni, de így legalább Trianont nem muszáj belekeverni. Azt nem most találom ki, szintén olvastam valahol, hogy Orbán Viktornak a liberálisok közreműködésével sikerült a menekültkvóta-ellenes európai vonal élére állnia szinte. Asszem, ez inkább igaz, mint az, hogy elszigetelődött-magányos ázsiai hülyeként idétlenkedik az európai értelemben vett – és rá mérhetetlenül haragvó – európai politikusok tengerében.

Ettől persze nem lesz kevésbé elképesztő és gusztustalan a nemzeti konzultációnak nevezett aljasság, úgyhogy csak annyit akartam mondani, hogy nemcsak demagógiában jó még mindig a magyar miniszterelnök, hanem politikai taktikában is lenne mit tanulniuk tőle ellenfeleinek.

[a Marine Orban c. illusztráció Flash and Bones munkája]