Tanulságos mikrotörténetet adunk közre a magyar hokidrukker-társadalom ismert alakjának hétvégi kalandjáról. Sosem gondoltam volna, hogy ilyen brutálisan túlárazottak a kézműves sörök. Ő maga meséli el, csak nektek, csak most, saját kezűleg:

A Léhűtőből hazafelé tartottunk, ahol tudtunk, kerékpárúton mentünk, viszont az Erzsébet hídon az északi oldalon Buda felé nincs kerékpárút-lejáró. Itt hibáztam el a dolgot, mert le kellett volna szállni, levinni a lépcsőn a biciklit, és ott átkerekezni a lenti kerékpárúthoz. Mivel azonban éjfél már elmúlt, és alig voltak az úton, legurultunk az Attila úton. Mint kiderült, ez volt a hiba, ugyanis főúton tilos ittasan kerékpározni.

Mivel persze semmi kedvem nem volt az Attila úton menni, miközben mellette bicikliút megy a másik oldalon, az első lehetőségnél bevágtam balra, szerencsémre pont egy behajtani tilos táblánál, ahol a rendőrök parkoltak. És ennyi elég is volt, megállítottak, megkérdezték, ittam-e alkoholt, mondtam, hogy persze. Megfújatták a szondát, majd miután az is kimutatta, tájékoztattak, hogy be kell vinniük a kapitányságra egy pontosabb vizsgálatra, mert a kézi szonda nem hiteles. Le kellett lakatolnom a biciklit, beülni a rendőrautóba, és bemenni az I. kerületi kapitányságra. Itt kb. 1 órát ücsörögtem, közben két alkalommal megfújatták ismét a szondát, 0,4 ezreléket mutatott, majd tájékoztattak, hogy 60 000 Ft-ra megbírságolnak ittas járművezetésért és figyelmeztetésben részesítenek (30 000 Ft bírság helyett) a behajtani tilos tábla ellenére történő behajtás miatt. (Kár, hogy utóbbi miatt állítottak meg.)

A fogdában egy fiatal rendőr vigyázott rám, csak én voltam bent, szerintem mindenki érezte, hogy vérciki ez az egész, majdnem elnézést kértek minden alkalommal, amikor egy újabb papírt hoztak, hogy töltsem ki, összesen 5 nyilatkozatot kellett aláírnom (pl., hogy a strassbourgi emberi jogi bírósághoz fordulhatok, hogy tájékoztattak a jogaimról, szabálysértési jegyzőkönyv és hasonlók), és produkáltak még két további igazolást a véralkoholszint ellenőrzéséről, mindez 3 rendőr munkáját kötötte le 1 órán át.

Végül fél kettőkor szerencsésen szabadon távozhattam, persze gyalog, mert a biciklit az Attila úton hagytam.

Mi a tanulság?

1. Főúton nem kerékpározunk ittasan.

2. Nem hajtunk be a behajtani tiloson szemben (bár én eddig abban a hitben voltam, hogy a kerékpárosnak szabad ilyet, de kiderült, hogy azt is külön jelölik, hogy szabad-e).

Nem gondolom, hogy bárki hibázott volna a rendőrök közül. Csak azt, hogy ha bárki életszerűen gondolkodott volna, akkor egy szóbeli megrovással le is lehetett volna zárni az egészet, ugyanis a tök üres Attila úton jöttem, és azért kanyarodtam le, hogy a kerékpárútra átmenjek. Ehelyett munkát csináltak maguknak, mert, gondolom, unták magukat, nekem meg okoztak egy kisebb bosszúságot.

Nincsenek anyagi gondjaim, ez a 60 ezer is inkább csak erkölcsileg fáj, hogy egy ilyen ügy miatt hurcoltak meg, lett egy újabb akta rólam a nyilvántartásban. De ha egy 20 éves egyetemistával történik ugyanez, ő miből fizetné be a 60 ezret? Vagy elsírja magát, és őt majd elengedik?

Na mindegy, legalább eggyel több sztori, amit majd az unokáimnak mesélhetek.

Vezessetek óvatosan, léhűtők!

Szerintetek egyébként morálisan szabad pár sörrel a szervezetben kerékpározni, vagy nem?

Egyfajta levezetésképpen elmesélem még, hogy akkorát taknyoltam egyszer – nagy mennyiségű házibor következtében –, hogy hetekig tartott, mire lement a pukli a sípcsontomról. Robogtam, mint a villám, a pedál beakadt valami betondarabba, én pedig elszálltam a kormány fölött, egészséges ívet rajzolva fel a horizontra. Nem emlékszem, hogy apám végül ki tudta-e venni a nyolcast az első kerékből, valószínű, hogy igen, eléggé értett az ilyesmihez, szívesen elszöszmörgött a küllőkkel akár napokig is. Na hát azt a cselekedetemet mélységesen elítélem ma már. Darabokra törhettem volna a hülye fejemet! Viszont ez a léhűtőzés nemigen bántja nálam a vonatkozó biztosítékokat.