Az LMP sztorijában nem az a furcsa, hogy szétesett, hanem hogy egyáltalán egyben tudott maradni eddig. Az LMP az a párt, amelyik kizárólag azért jutott be a parlamentbe, mert a választók - egyébként egészséges ösztönnel - nem voltak hajlandók meghallgatni és elolvasni, mit hadoválnak a képviselői.  Mindannyiunkban ott lakik a kis olvasóilevél-író, aki joggal nem szeretné, ha egy szórakoztató vélemény kifejtésében megakadályozná bármilyen unalmas tény. Az a pár százezer kétségbeesett nemkommunista liberális és baloldali választó, aki veszettül akart szavazni 2010-ben, de el sem tudta képzelni, hogy kire lehetne, annyira akarta, hogy legyen már VALAMI, hogy gondolkodás nélkül rávette magát az első, ránézésre liberális pártra, aminek nem valami kínos ex-SZDSZ-es volt a vezetője. Az a vicces, hogy az LMP abszolúte nyílt kártyákkal játszott, és az elejétől becsületesen megmondta, hogy antikapitalista. A szavazói voltak azok, akik egyszerűen nem akarták elhinni, hogy ezt komolyan mondják. 

Egy nem magyarnak, jöjjön keletről vagy nyugatról, szerintem egyszerűen képtelenség lenne elmagyarázni, hogy az kapitalizmust Orbán Viktornál és Krausz Tamásnál is sűrűbben ócsárló LMP-t Magyarország leginkább kapitalistának mondható lakói juttatták be a Parlamentbe. Nem feltétlenül cégtulajdonos vállalkozók, hanem olyan fiatal és középkorú városlakók, akik alkalmazottként, kisebb-nagyobb befektetőként vagy sima fogyasztóként a magyarok közül leginkább képesek kihasználni a globális kapitalizmus élvezetes oldalát. Vagyis utaznak, tanulnak, informálódnak és kommunikálnak. Az ilyen emberek kulturálisan általában liberálisak, gazdaságfilozófiailag pedig mindenfélék, a klasszikus liberálistól a szociáldemokratán át a szocialistáig, de elenyésző gyakorisággal számítanak a kapitalizmus harcias, elvi ellenfelének.

Az persze köztudott, hogy a kapitalizmus mint hívószó Magyarországon kábé annyira népszerű, mint az övsömör, vagy az elromlott légkondicionálóval közlekedő másodosztályú MÁV-kocsik. De hiába utálja több millió utas a másodosztályú vagonokat, nehéz lenne százezres tömeget összecsődíteni az elpusztításukra. Az LMP felismerhető politikai arcélét az ökoblablán kívül mégis a kapitalizmusgyalázás adta. Miközben egészen biztos, hogy az LMP-szavazók 80 százalékának minden értelemben összeomlana az élete, ha a pártja képes lenne megvalósítani, amit szeretne. Ezer szerencséjük, hogy a kedvenceik ekkora balfácánok!

Advertisement

Mivel nemhogy az LMP szavazói, hanem a parlamenti képviselői is mehetnének az utcára, ha a globális kapitalizmus nemhogy összeroskadna, de csak a mostaninál jobban megrepedezne, várható volt, hogy valaminek történnie kell ezzel a párttal. Ilyen kiáltó ellentétet a szavazók és pártaktivisták mindennapi gyakorlata és a pártjuk által hirdetett ideálok között még Magyarországon sem lehet sokáig elviselni.

Az LMP-re nagyjából azok szavaztak, akik kulturált fogyasztást lehetővé tévő, elfogadhatóan menedzselt, modernizálódó, urbánus Magyarországra vágytak. Márpedig céges bónuszból és szülői segítségből is nehéz megszervezni az ausztriai sítúrát, ha éppen összemlasztottuk a nagytőkét.

Bár a nyilvános tippelésen csak rajtaveszteni lehet, szerintem mindkét LMP-utód nyom nélkül fog eltűnni a magyar politikából, legkésőbb a következő választásokon. Még az értelmezhetőbb társaság is, amelyik LMP néven folytatja, csak azért értelmezhetőbb, mert legalább nem hajlandó lepaktálni az ellenzék nyomasztó, MSZP-gyökerű szeletével. Ez említésre sem méltó minimum lenne bármilyen magára adó párttól, nemhogy olyantól, amelyiknek Lehet Más a Politika a neve. De még az ő elnökük is olyanokat mondott a szakítás utáni tájékoztatón, hogy az új programjuk arra is válaszol majd, hogy "egy sikeres ökopolitikával hogyan lehet szembeszállni a nagytőkével".

Advertisement

Az egyelőre név nélküli szakadárok pedig egyszerűen megfejthetetlenek. Képtelen vagyok ugyanis felfogni, hogy - Fidesz ide vagy oda - relatíve fiatal, nyelveket beszélő, magánemberként kedves és értelmes, idegen országokban is járt emberekre hogyan gyakorolhat bármiféle vonzerőt az MSZP vagy régi szövetségese, Bajnai Gordon. Nemhogy akkorát, hogy ezek miatt az ásatag kommerek miatt szétverjék a totális félreértésre épülő, de a maga bizarr módján mégis elműködő pártjukat. Azt a pártot, ami kizárólag azért létezett eddig, mert nem volt tagja semmilyen MSZP-s vagy bajnaista összefogásnak.