A rendvédelmi erők kedd hajnalra áldozatok nélkül visszafoglalták a megyei adminisztráció épületét Harkovban, a donyeckit viszont még tartják a lázadók. Itt Rinat Ahmetov, Ukrajna leggazdagabb embere vette kezébe a peacemakeri feladatokat.

Írtam már régebben, hetekkel ezelőtt, hogy az ukrán oligarcháknak egyáltalán nem érdekük Oroszországhoz csapatni a nettó orosz nyelvű Keletet, és a legfrissebb események is arra utalnak, hogy nem beszéltem komplett hülyeséget. Ahmetovról tudjátok, kicsoda, ugye? A keletukrán ipar első számú birtokosa és működtetője, akit mellesleg a Sahtar Donyeck futball- és a Donbassz Donyeck jégkorongklubok tulajdonosaként is ismerünk. Na most ő maga személyesen úgy döntött, ahelyett, hogy átaludná az éjszakát, inkább megpróbálja megakadályozni, hogy eldurvuljanak az események a városában. Tárgyalt a tüntetőkkel, Jarema miniszterelnök-helyettessel és a rendfenntartókkal, és végül elmaradt az elfoglalt adminszékház ostroma, nem lövöldöztek, nem folyt vér. Rinat Ahmetov egy igazi hős.

Advertisement

Az sem volt véletlen korábban, hogy ugyanitt Szerhij Tarutát, a másik szuperoligarchát nevezték ki az adminisztráció vezetőjévé, hiszen az egységes Ukrajna fenntartása tényleg a bizniszmenek érdeke elsősorban. Ha valakiknek van okuk tartani Putyintól, hát ők azok. Kisebb szemétdombon komfortosabb érzés nagy kakasnak lenni, mint nagyon kicsinek, és vannak oroszországi milliárdossorsok, amik nem tűnhetnek vonzónak Donyeckből, Luhanszkból vagy Harkovból nézve.

De még mindig annyi a forgatókönyv, mint a nyű. Még tegnap délután az orosz védelmi bizottság Ozerov nevű elnöke megjegyezte, csapataik biztosan nem vonulnak be Ukrajnába, mindaddig, amíg az ENSZ Biztonsági Tanácsa felhatalmazást nem ad erre. Nos, a békefenntartásnak egyelőre nem jött el az ideje, ahhoz mégiscsak ki kellene törnie a polgárháborúnak, hogy készülődhessenek a színes sisakosok. Mondjuk ha megtörténne, azon a terepen otthonosabban mozoghatnának az oroszok, mint bárki nyugat-európaiak, úgy kerülhetnének birtokon belülre, hogy észre sem lehetne venni.

Viszont azt hiszem, még nincs értelme ilyen messzire elmenni, ilyen gyorsan legalábbis biztosan nincs. (Aztán az is lehet, hogy már ma rám cáfol az élet.) Egyelőre az a kérdés, lehet-e tényleg tömegessé tenni és durván véressé provokálni a megmozdulásokat. Ebben a pillanatban az a gyanúm, hogy nem könnyen. Donyeckben és környékén tömeg vasmunkásokból és bányászokból lehet, és ők egyelőre visszafogottak. Egyik képviselőjük azt mondta: a bányászoknak nem kell Oroszország, a bányászok Ukrajnát akarják. Egyszerű, hogy miért. Azért, mert az oroszok számára a szénbányászat nem prioritás, egy pillanat alatt megszüntetnék az ágazat dotációját, bezárnák a tárnákat, és mindenki ott állna megfürödve, pucéran, üres zsebbel.

Advertisement

Még egy hír: José Manuel Barroso, a Európai Bizottság elnöke hétfő este lényegében azt mondta, bocs, Ukrajna, sem pillanatnyilag, sem a közeljövőben nem lehetsz az Európai Unió tagja. De a társulási szerződés alapján is fogunk neked segíteni, tette hozzá barátságosan.

Az oroszoknak továbbra sincs okuk sietni sehova. Lehet, hogy most ellenségek az ukránokkal, de néhány éven belül összebarátkoznak megint.

Nincs. Más. Választásuk.