A "lett füstölt királyi tintahal" úgy néz ki, mint a szeletelt gumiabroncs vagy egy szeletelt hulla. De a legjobb benne, hogy ki lehet készíteni vele egy egész irodát. Olyan büdös, mint amikor egy indexes projekt kedvéért felgyújtottuk a kitömött macskakölykömet.

A trashgasztronómia, különösen az olcsó, finom és büdös halkonzervek kedvelőinek a Szovjetunió utódállamai megannyi kis Kánaánt jelentenek. A munkahelyemhez legközelebb eső élelmiszerbolt, az Erzsébet téri Roni egyik nem reklámozott specialitása, hogy fantasztikus készletük van exszovjet különlegességekből – például paradicsomszószos sprotnigombócokból és hasonlókból.

Itt vettem észre ezt az alapanyaghoz képest kifejezetten olcsó, 535 forintos konzervet, amiből persze a "királyi" szó fogott meg először. Fél liter csapvizet hozzácsapva 1-2 kiflivel 600 forintért ebédelhetsz meg belőle, miközben bónuszként azt érezheted, hogy ma is tettél valamit a minőségi szemétkaja-kultúráért.

Felbontás után az elképesztő agresszivitással kiáradó illatfelhővel találkozunk először, de ez annyira tömény, hogy első körben túlterheléssel blokkolja a szaglóhámot, így jó eséllyel a látvány fog megütni igazán. A füstölt királyi úgy néz ki, mintha egy formalinban tartósított mezítlábas csavargó megvastagodott talpbőréből vágtak volna csíkokat.

Állagra jól hozza a 63,1 fokon 71 órán át szuvidelt gumikesztyűt, ízre viszont abszolúte elmegy, bár persze csáphosszal lemarad bármelyik lett sprotnitól. A leve minderre rácáfolva egy A osztályú, minőségi tunkolóanyag, így ha nem szenvedélyből, hanem kényszerből vagy a szemétgasztronómia híve, vegyél hozzá 4 kiflit, és akkor 700 forintból meglesz a vacsorád is.

A Királyi igazi értékét a szociális képességei adják. Eleged lett a kollégáidból és varázsütésre kiürítenéd a szobát? 535 forintért itt a megoldás! Hónapok óta képtelen vagy szóba elegyedni elméleti szexuális célpontoddal, aki észre sem vesz? Pattints föl egy Királyit, ezt Ő sem fogja szó nélkül hagyni, és onnantól már a tiéd a pálya!

Advertisement

Illatában mesterien egyesül a tenger, egy tengerpati dögkút, egy füstölgő tábortűz és annak a nyomasztóan kinéző, kitömött macskaféle kisragadozó-kölyöknek a szaga, amit annak idején egy soha meg nem valósult indexes album kedvéért felgyújtottunk és lefotóztunk.

A kompromisszumentes tesztelés és a becsületes gasztroújságírás a két legfontosabb dolog a szememben, ezért kedden hazamenés előtt fogtam a konzerv megmaradt levét, és kísérleti céllel beleöntöttem a szerkesztőségi konyha-ebédlő szemetesébe. Ezek után a következő párbeszéd zajlott le szerda délelőtti csetértekezletünkön. Exkluzív dokumentumszivárogtatás következik:

laci [10:13 AM]: semmi az egész világon nem hergel annyira, mint az abszurdisztán szó. Semmi. A slejmharákolás sem.

benceinkei [10:14 AM]: :)

albertgazda [10:14 AM]: na

Peter Orosz [10:14 AM]: A kompország sem?

laci [10:14 AM]: én még délelőtt bedobok egy kis trash-gasztró posztot is a karrierem legbüdösebb konzervjéről, a tintalahalasról

albertgazda [10:14 AM]: király

laci [10:14 AM]: megfotóztam hozzá

Peter Orosz [10:14 AM]: Az volt a konyhai kukában?

laci [10:15 AM]: Igen! Mesélj, kell a cikkhez! valami megérezte?

Peter Orosz [10:15 AM]: Tegnap este kidobtam valamit, mielőtt mentem haza, és olyan volt, mintha egy trópusi halpiacon lennék a nap végén

laci [10:15 AM]: Ugyanis BELEÖNTÖTTEM AZ IRTÓZAT BÜDÖS LEVÉT IS! de csitt!

Peter Orosz [10:15 AM]: AZ ÚRISTEN MEGBASSZA! Azt valakinek ki kell szednie onnan!