Ha volt film, amit vártam a nyáron, akkor az Az UNCLE embere volt. Hidegháború, régimódi kémek, világuralomra törő nácik, Guy Ritchie, ugyan mi mehet félre?

Haha, minden.

Kár érte. A filmmel kapcsolatban sokan az Archer c. sorozatot emlegették, amit én ugyan nem néztem végig, de 1-2 epizódot láttam belőle, ami pont elég ahhoz, hogy tudjam, ugyanezt a témát sokkal jobban is meg lehet csinálni.

Advertisement

A sztori marha egyszerű, van egy CIA-ügynök, simlis, nőcsábász régimódi figura, és a KGB-s ellenfele, a dühkitöréses, kütyükhöz jól értő pofozógép, aki viszont kicsit esetlen a nőkkel. Eddig egymást ölték, de valami volt nácik építettek egy atombombát, úgyhogy össze kell fogniuk, plusz a csapatba be kell venniük az atombombát építő tudós keletnémet autószerelőként dolgozó és persze belevaló lányát is. A rivalizálás nyilván folytatódik.

Unalomig ismételt elemek, igaz, egy vígjáték, esetleg stílusparódia simán dolgozhat ilyenekkel, de a baj az, hogy a sablonokon kívül – ebbe a az azok kifigurázására szánt vicceket is beleértem – nincs semmi plusz szellemesség, vagy egyetlen eredeti gondolat sem, ami elvinné a hátán.

Advertisement

Az UNCLE embere olyan szinten jellegtelenné válik, hogy azt éreztem, mintha ezer ilyen filmet láttam volna, pedig hirtelen egy sem jut az eszembe. Szép, stílusos, látványos, de olyan üres, hogy fáj. A két férfi főszereplő teljesen jellegtelenül hozza a sablont – hogy eltúlzott, leegyszerűsített karakterek, az oké, de hogy ennyire kidolgozatlan, lelketlen bábok legyenek, az már elképesztő. A borzasztóan ellenszenves főhősnőről meg csak annyit lehet elmondani, hogy kicsit vicces, ahogy táncol.

Nem tudom, hogy a film mennyit merített a hatvanas években futó azonos című sorozatból, ami alapján készítették, de igazából nem is érdekes ez most. Ha bölcsészszemmel próbálom nézni, maximum a félrecsúszott stílusparódia-filmek stílusparódiájaként – hú, de meta – lehetne értelmezni, de inkább nem nézem úgy. Normális ember számára arra jó, hogy anyu és apu bealudjon rajta vasárnap este, két reklámszünet között.

Ráadásul mindez úgy, hogy angolul néztem. Bele se merek gondolni, mi lett volna, ha magyarul.