Annyira felbosszantott már megint ez a Giró-Szász András-interjú, hogy nem találok szavakat.

Nincs is kedvem idézni belőle, meg nem is lehet, minden egyes szava valóságos kincs. Vagy látlelet. Vagy nem is tudom, micsoda. Aztán az egészet mégsem emelhetem át, nem igaz?

Ja, gondolom, kitaláltátok már: a megélhetési bevándorlókról szól. Arról, hogy nem lehet nekik csak úgy a kedvükben járni, mert akkor a magyar családoknak rossz lesz.

Igen, tudom: a probléma valóban probléma. Csakhogy a probléma egy olyan probléma, amin dolgozunk csendben és tisztességesen, és nem ugatérozunk bele a vakvilágba folyton.

Közben olvastam, hogy Kovács Zoltán kormányszóvivő – neki se lehet könnyű ilyen gané témákat vinni – azt mondta hétvégén, hogy kétszázezren küldték vissza kitöltve a hazug nemzeti konzultációs kérdőívet. Soknak tűnik? Egy is sok, de ha azt vesszük, hogy a korábbi hazug nemzeti konzultációs kérdőíveket jóval többen küldték vissza – ötször annyian stb. –, akkor már nem annyira vészes. Éppen ellenkezőleg, azt mutatja, hogy jó irányba mennek a dolgok.