Stikában megnéztem a világhírű Anthony Bourdain filmjét, amit a CNN fog bemutatni. Kivágták belőle a kézművessör-kocsmában busongó ellenzékieket, bekerült viszont Káel Csaba és a Cink-vendégszerző Dugó, meg egy csomó bulizó cigányzenész.

Az ország jó híréért aggódók és gasztobuzik, riadó!

Elkészült az a háromnegyed órás film, ami 2015-ben többet fog számítani a magyar országimázs szempontjából, mint bármilyen állami-kormányzati propaganda: Anthony Bourdain Parts Unknown című CNN-es sorozatának magyar epizódja.

Advertisement

Bourdain sztárszakácsból lett sztáríróból lett általános médiaforgószél. Ez a sorozata már a legkevésbé sem nevezhető simán gasztrofilmnek: a világ amerikaiak által kevésbé ismert részeibe megy el, hogy szubjektív jelentést adjon a helyi kultúráról és benne a gasztronómiáról is.

A magyar epizódot jócskán megelőzte a híre, például mert Bourdain az Élesztő sörözőben Várady Zsolttal, a kormányellenes utcai tüntetések egykori fontos figurájával és Kovács Ildikó átlátszós újságíróval vett fel beszélgetést, amiről Eszpee írt posztot annak idején.

A kézműves söröket és Kovácsékat a kész verzióból, amit most láttam, teljesen kivágták.

Advertisement

A film, mint kiderült, alapvetően Zsigmond Vilmosról, a legendás hollywoodi operatőrről szól – többek közt a Harmadik típusú találkozásokat és a Szarvasvadászt is ő csinálta –, aki az amerikai nézők szemében az egyik legismertebb magyar származású ember lehet. Bourdain a sztori szerint azért jön Magyarországra, hogy megtapasztalja, milyen kulturális-gasztronómiai közeg érlelte az embert, aki annyira meghatározta azt, hogy hogyan látja a világot egy kortárs mozinéző.

Zsigmond Vilmos 56-ben felvett képsoraival vegyítve a Hősök terén indul a buli a főszereplő társaságában. Bourdain ezután Zilahy Péter íróval mászkál és beszélget Pestről meg Budáról – Zilahy budaisoviniszta szöveget nyom, ázsiázza Pestet! –, aztán a régi kávéházi kultúráról értekezve beülnek a New Yorkba enni.

Budapestiként először el voltam képedve, milyen elképesztően közhelyesek a film vágóképei. Pesti panoráma a Várból, Lánchíd, kőoroszlán, fürdők, hidak, aláfestésnek cigányzene. Szépen lefilmezett, de tízezerszer látott képek. Ez azért lepett meg, mert Bourdain olyan ellenkulturális rock and roll figura, hogy fura volt ilyen vizuális közhelyorgia közepében látni. De az is igaz, hogy nem mi vagyunk a célközönség, hanem olyan amerikaiak, akiknek ez nem közhely, hanem meghökkentő újdonság.

A következő evős helyszínünk a Pléhcsárda nevű melósetető. Ebből a részből készült a film előzetese, amiről már írtam. Itt már nekem is érdekes volt a film, főleg a májjal és velőmártással megvadított extrém palacsinta miatt.

A következő blokk a helyben kajáltatós budapesti hentesek kultúrájáról szól, a magyar idegenvezető Máté Dugó Dániel, a Cink rendszeres vendégszerzője. A konkrét helyszín a Belvárosi Disznótoros, ahol helyben összedobnak egy véres hurkát. Bourdainnek itt is láthatóan nagyon ízlik minden, főleg a hurka, de imádja a csülköt is.

Miután fürdőztek egyet a Gellértben – enni azért nem mertek itt –, hőseink lemennek Szegedre, Zsigmond Vilmos gyerekkorának színhelyére, ahol egy Tisza-parti halászcsárdában Erős Pistát is láthatunk, a bizarr módon süllőből főzött, ijesztően kinéző, pürészerű halászlé hozzávalói között.

Remélem, Uj Péter és Molnár B. Tamás soha nem fogják látni ezt a filmet, mert nagyon fájó lenne egyszerre elveszteni két ilyen csodás embert. De a süllős püré az egyetlen fogás a filmben, amit Bourdain utána nem dicsér meg.

Miután Zsigmond összekeveri a Köztársaság téri pártházat az ÁVO-főhadszállással, Bourdain elmegy a Vígszínházba egy Budapest Bár-koncertre, majd utána az egyik hegedűs házibulijára, ahol maga Bangó Margit főz, majd dzsemmel egy nagyot, úgy is, mint a “cigányzene Aretha Franklinje”. Bangó töltött káposztával, gulyással és egyben sütött süllővel áll elő.

Itt jön az egész film legaranyosabb és legösszetéveszthetetlenebbül magyaros jelenete. Bourdain egyszer csak megkérdezi, jó-e manapság budapesti cigányzenésznek lenni. Mire valami szokásosan napsugaras válasz helyett Bangó olyan lendületes – persze magyar nyelvű – panaszáradatban tör ki, hogy Bourdain szemöldöke az égbe ugrik.

Van még egy sokkal polgáribb házibulink, Zsigmond Vilmos barátjánál és üzlettársánál, Romwalter Richárd világosítónál, ahol Romwalterné marhapörköltet tálal nokedlivel és uborkasalátával. A gasztobuziknak üzenem, hogy a bemutatott alkotórészek között ott van a Vegeta is. A vacsoravendégek között pedig – bár be nem mutatják – Káel Csaba, a MüPa igazgatója, akik Zsigmonddal együtt csinálta az első Fidesz-kormány Bánk bán-filmjét.

A film abszolúte nézhető, pár jó jelenettel és nagyon erős 56-os archív anyaggal Zsigmond Vilmos jóvoltából, egy perc romkocsmázás nélkül. Váratlan, meglepő vagy felkavaró viszont nem nagyon akadt benne, de mondom, ebből a szempontból sem mi vagyunk a célközönség.

Advertisement

A magyarok gyönyörű helyen élő, kedélyes, brutális disznóságokat és sok halat evő társaságként szerepelnek, ami, ha ebben a formában nem is igaz, legalább klasszul hangzik.