Nem olyan rossz lista ez, nem igaz? Megtiszteltetés benne lenni! Horn Gábor rakta össze.

Tegnapi hvg.hu-s publicisztikájában, de csak most vettem észre. A szövegkörnyezet:

No és mindazokat a keveseket, legyen szó elemzőről vagy újságíróról – Török Gábortól Petri Lukács Ádámon át Gazda Albertig vagy Ceglédi Zoltán kollégámig a sor ha röviden is, de folytatható –, akik ez ellen szót emelnek, higgadtabb, szemlélődőbb állásponton vannak, az egyszerűség kedvéért leárulózzák és/vagy leidiótázzák.

Horn Gábort ez egyre jobban elkeseríti. Mármint hogy mi ellen emelünk szót? A magunk szelíd, már-már idealista módján? Az ellen, hogy a liberális baloldal – azaz én inkább úgy mondanám, hogy nemfideszes-nemjobboldal – harcosai gyakran semmivel sem használnak kevésbé brutális és nyomasztó jelzőket és határozókat, mint azok, akik ellen harcolnak. Sőt mi több.

Az egykori szabad demokrata képviselő-államtitkárnak nem nagyon jön be ez a jelenség, és ez jó hír, még akkor is, ha a szöveg tartalmával távolról sem mindenben értek egyet.

Horn Gábor következtében egyébként néhány hónapja már majdnem írtam egy krokit, amikor azt figyeltem meg az ATV-ben, hogy milyen ügyesen kénytelen helyretenni a műsorban szintén jelen lévő Kovács László egykori MSZP-elnököt és külügyminisztert. Azt pedzegette akkor ez a szoci jóember, hogy ilyen nyomasztás a Kádár-rendszerben sem volt, mint amilyen most, ebben az Orbán-rezsimben van. Azt éppen nem mondta Horn, hogy na de Laci, te majom, téged persze, hogy nem nyomasztott senki – ennél elegánsabb volt.

Mert hát nem használ ilyen brutális és nyomasztó jelzőket és határozókat.

Igen, tudom, Horn Gábor is részese volt az elmúltnyolcévnek és az összes többinek, de nekem tök mindegy, hogy mikor lesz képes valaki elgondolkodni, és kicsit oldalról nézni a bandára. Bármelyikre, természetesen. Az a fő, hogy egyszer csak képes lesz, és kész.