Sehogy sem tudok napirendre térni a nemzeti konzultációnak nevezett menekültös Fidesz-gazemberség felett. Mondjuk nem is lesz rá módom, hiszen nyilvánvalóan ez lesz a következő idők vezető témája. Ez az új rezsicsökkentés. Miért is elképesztően kemény aljasság ez?

A kedvenc tartalmi elemem a kérdésben most épp a Fidesz tegnapi közleménye, tessék:

A Demokratikus Koalíció egyértelműen a bevándorlás pártján áll, amikor idegenekről van szó. Ezzel szemben a külhoni magyarokkal Gyurcsány Ferencék mindig ellenségesek voltak. A Gyurcsány-kormány és az MSZP a 2004. december 5-i népszavazás előtt százmilliókat költött arra, hogy szembe fordítsa egymással a Magyarországon született és a külhoni magyarokat.

A kormánypárt a DK-s Gréczy Zsolt megnyilvánulására reagált, aminek a lényege ez volt:

A Demokratikus Koalíció hitvány és emberellenes kezdeményezésnek tartja Orbán Viktor legújabb “konzultációs javaslatát”, amely hangulatot próbál kelteni szerencsétlen sorsú, ideiglenes bevándorlók ellen. A miniszterelnök ezzel a minden humanista számára elfogadhatatlan kérdőívvel próbálja megállítani önmaga, pártja és kormánya népszerűségvesztését. A Jobbik idegenellenes szavazóinak tett gesztus egymilliárd forintba kerül.

Két bolond – egy pár? Végül is ja, de a helyzet durvább, kártékonyabb, mint hogy elintézzem egy szimpla egyenlőségjellel, ami Orbán Viktor és Gyurcsány Ferenc közé most simán kirakható.

A következő dolgokkal kell szerintem tisztában lenni. A menekültprobléma súlyos probléma, nemcsak a Földközi-tengeren, Magyarország déli és keleti határain is. Ezzel a dologgal kezdeni kell valamit, akkor is, ha nem tartozik azok közé, amiket egy-két év alatt meg lehet oldani. Amikor Orbán Viktor erről a témáról beszél, akkor – ez az utóbbi időben bebizonyosodott – nem légből kapott hülyeségről beszél, hanem nagyon is valós jelenségcsoportról.

A gond nem azzal van, hogy ez szóba kerül. A gond azzal van, ahogyan ez szóba kerül.

A nemzeti konzultációnak nevezett akármi minimum két okból gazemberség. Az egyik maga a műfaj. Ennél a szókapcsolatnál nagyobb hazugság a Fidesz szótárában sincs. Ez az izé nem konzultáció és nem nemzeti, hanem vegytiszta populizmus és demagógia. A tartalmától teljesen függetlenül, saját természeténél fogva.

A másik ok pedig ezúttal – súlyosabban, mint valaha – mégiscsak a tartalom. Azok a kérdések, amikről Szily pénteken egyébként már értekezett, egészen egyszerűen elképesztőek. Például:

  • egyetért-e azzal, hogy az illegális bevándorlókat őrizetbe kell venni?
  • egyetért-e azzal, hogy az illegális bevándorlókat azonnal vissza kell toloncolni?
  • egyetért-e azzal, hogy az illegális bevándorlóknak dolgozniuk kell addig, amíg itt vannak, hogy kitermeljék az itteni költségeiket?

Nem is értem, miért kell bonyolítani, miért kell ide tizenkét kérdés, én egyetlen eggyel megoldom az egészet, és odaadom ingyen. Vidd, kedves Fidesz:

egyetért-e azzal, hogy az illegális bevándorlók undorító és veszélyes férgek, akik takarodjanak vissza a kurva anyjukba, ahonnan jöttek?

Van érdemi különbség az én kérdésem és a másik három között? Nincs.

Az elmúlt két és fél évtizedben sok vitám volt nálam harciasabban liberális barátaimmal Orbán Viktor és a Fidesz természetéről. Volt, hogy olyat is mondtak, Orbán és a Fidesz xenofób. Ne hülyéskedjünk már, mondtam, Orbán sok minden, de ez nem. Orbán egy agresszív, a hatalmat kiemelten fontosnak tartó pasas, a politikai sikerhez szükséges képességekkel, de minden hatalomtechnikai indíttatású – olykor ijesztő – kanyarja ellenére Európa-kompatibilis és elvi atlantista figura. Lehet, hogy nem volt igazam? Lehet, hogy Orbán Viktor mégis xenofób?

Advertisement

Attól tartok, a helyzet bonyolultabbb és rosszabb ennél egy kicsivel. Orbán Viktor ugyanis közel sem annyira xenofób, mint amennyire cinikus.

Mérhetetlen cinizmus nélkül ugyanis ebbe a témába képtelenség lenne így beleállni.

Már megint muszáj előjönnöm ezzel: az emberek az egyszerű üzeneteket szeretik.

  • az emberek szeretik a rezsicsökkentést
  • az emberek nem szeretik az idegeneket

Mi sem egyszerűbb, mint az idegenek hátán megpróbálni feljebb kapaszkodni. Ami az idegeneknek fáj, az miért fájna a magyar emberek többségének? Ha ezek a kérdések népszavazásra mennének, tippem szerint 80-90 százaléknyi igent kapnának.

Advertisement

Igen, az is stimmel, hogy Orbán Viktor a Gyurcsány Ferenc által kitaposott ösvényen halad. A megtagadott igen ösvényén. Hogy a magyar emberek nem szeretik az idegeneket, azt a 2004-es kettős állampolgárságos népszavazási kampány fényesen és eredményesen bizonyította. A határon túli magyarok annyira talán nem is idegenek, mégis megijedtek tőlük a szavazópolgárok. Én akkor egyrészt azt hittem szomorúan, hogy innentől mindent lehet – bárki farkával verhető a csalán –, másrészt ennek ellenére mégis reméltem, hogy a súlyos, otromba és gyaláztos tanulság óvatosabbá, korrektebbé, tisztességesebbé teszi a magyar politikát.

Úgy látszik, mindig a rosszabb verzió jön be. Azóta, mit ad isten, a Jobbik a magyarországi cigányok hátán kapaszkodott oda, ahol most van – vö.: bárki farkával verhető a csalán –, és most a Fidesz is felszállt a gyűlöletvonatra, ott fűti a mozdonyt ezerrel.

Gusztustalanul, aljasul, érthetetlenül.

Mondom még egyszer: az el- és bevándorlás problémája nem mondvacsinált probléma, biztos, hogy kezdeni kell vele valamit. Ráadásul én azok közé tartozom – biztos véletlenül –, akik különbséget tudnak tenni egy erdélyi magyar és egy koszovói albán között. Mert igenis kell legyen köztük különbség – ám abban nincs, hogy mind emberek, és egyikük sem érdemli, hogy eszköz legyen bárki politikai játszmáiban. Hogy Jobbik-lenyomásra és népszerűség-hajhászásra használni milliók tragédiáját nem tisztességes, az hogy is lehetne kérdés?

Advertisement

A hétvége poénját egyébként láttátok ez ügyben? Nagyot nevettem, de még mekkorát: magyar bevándorlók miatt jelképesen lezárta a határt Burgenlandban az osztrák Szabadság Párt.

Ti is nevettek, ugye?