Codie, a magyar fejlesztésű, cuki kis robot tényleg kézműves módszerekkel készül, és lehet, ha idejében találkoztál volna vele, most te is értenél a programozáshoz.

A gyerek nemcsak használja, hanem érti is

Három nappal a kampány lezárulta előtt már hatezer dollárral túl is szárnyalta a crowdfundingon előirányzott 70 ezret a projekt, és a hatfős budapesti cég termékéről beszámolt már több magyar és külföldi újság is, viszonylag szűkszavúan. Nekünk viszont még voltak kérdéseink, úgyhogy megkeresésünkre a Codie részéről meg is látogatott bennünket a cég egyik munkatársa, Erdei Péter, aki természetesen hozott magával egy példányt a robotból is.

Amivel hirdetik Codie-t, az az, hogy játékosan segít megérteni a gyerekeknek a programozás alapjait: a gyerek végre nemcsak ül a gép előtt vagy valami játékot nyomkod a telefonján, hanem kénytelen logikusan gondolkodni, és közben még jól is szórakozik.

Az pedig szintén nem mindennapi, hogy két budapesti műegyetemista kitalál valamit, amire aztán összegyűjtenek több mint 20 millió forintot az Indiegogón, és a termékük külföldről és belföldről egyaránt vonzza az érdeklődőket.

Advertisement

Szóval mindez tök jól hangzik, de nem állítom, hogy mindent tökéletesen értettem eddig, az pedig külön kapóra jött, hogy az irodánkban dolgoznak fejlesztők is (sőt, elsősorban ők dolgoznak itt), akik egész más szemmel néznek Codie-ra, mint mondjuk én, aki egyedül ZX81-en próbáltam programozni. Akkor pont annyi idős voltam, mint most Codie célcsoportja, de nekem végül is nem hozta meg a kedvemet a programozáshoz.

Versenyautó, robotporszívó és ébresztőóra is lehet

Első ránézésre Codie egy miniatűr és fürge első világháborús tanknak tűnik, amit egy iPhone-os app-pal lehet irányítani (a tervek szerint androidos telefonokon is fut majd). Ha valaki csak simán irányítani szeretné és száguldozni vele a padlón, az is megoldható, mint ahogy az is, ha bonyolultabb parancsokat akarunk betanítani neki.

Advertisement

“A koncepciónk az, hogy olyan szemléletet adjunk át az emberekenek, hogy a technológiát nemcsak úgy lehet használni, ahogy egy okostelefont, hanem körülvesz egy csomó eszköz, amiket lehet programozni, és ez adja meg a kezdeti lökést” – így lehetne összefoglalni Erdei Péter szerint a Codie filozófiáját. Ugyanez kicsit bővebben:

A Codie a saját nyelvén keresztül próbál felépíteni egy olyan világot, hogy a programozási alapokat kicsi blokkok (ezek az ikonok a lenti képen) mögé bújtatja, és vizuálisabb közeget teremt annak, hogy egy gyerek is megértse az absztraktabb fogalmakat, és azt, hogy a kóddal kézzel fogható dolgokat is lehet csinálni.

Nyilván a lényeg, hogy hová jutunk el innét, hiszen a blokkok húzogatása és azokból ciklusok összerakása sem programozás még, de minden adott ahhoz, hogy ezekből egy programozási nyelv legyen.

A robot nem feltétlenül önmagában egy eszköz, hanem olyan játék, amit mással együtt kell használni, de ugyanúgy lehet belőle egy fényszenzorral működő ébresztőórát is csinálni. Ideális esetben a Codie a kályha, amitől el lehet indulni.

Amiben a robot egyedi lehet más, hasonló termékekkel szemben, az a beléjük épített nyolc szenzor (a többiekben általában jóval kevesebb van): ultrahangos távolságmérő, mikrofon, színek felismerésére is képes fényérzékelő, vonalkövető, GPS, a megtett távolságot mutató encoder, digitális iránytű, giroszkóp. Ezeknek a szenzoroknak a kombinálásával már egész bonyolult cselekvéssort is be lehet programozni.

Persze máshogyan használják ezt az óvodás, és máshogyan a tízéves gyerekek, de vannak tervek a 12-15 évesek bevonására is, noha az elsődleges célcsoport egyelőre a náluk fiatalabb korosztályok. “De ha valaki ügyes, akkor már egy házibulikba való üvegező programot is összeüthet” – jellemző, hogy a készítők szerint ilyesmiken jár egy kiskamasz agya!

A céhtől a manufaktúráig

A Codie egyelőre tényleg saját gyártású: az alap alkatrészeket felhasználva minden összeszerelést a készítők csinálnak, ami azt jelenti, hogy a hatfős csapat minden tagja kénytelen valamilyen formában kivenni a részét a robotok gyártásából – ha úgy tetszik, hamisítatlan kézműves robot. Így kell majd novemberig összerakni az eddig megrendelt 420-at.

Meg kellett tanulniuk fával is dolgozni, de a jövőben elképzelhető, hogy fröccsöntött műanyagból gyártják majd Codie-t, ami elég sok lehetőséget nyitna meg. Például gyárthatnának legókompatibilis robotokat, de a szoftverkészletet is lehetne továbbfejleszteni, és még rengeteg minden mást is.

Ehhez azonban először a jelenlegi vállalásokat kell teljesítenünk, mert a hasonló, crowdfundingos kampányok 80 százaléka sosem szállít végül semmit, mert nem tudják megoldani a gyártást. Ezért volt jó, hogy a robot már egy késztermék, szállítható, csak idő kell, hogy több legyen belőle. Nem mi akarunk lenni azok a csávók, akik pénzt szereztek, és nem lett belőle semmi.

A 70 ezer dollárral azt alapoztuk meg, hogy le tudjuk gyártani az eddig megrendelt robotokat, de a vásárlás nem áll le, szeretnénk még több megrendelést szerezni, és azt is, hogy utána is folyamatosan legyen a raktáron készlet. De ezt követően is kell jövőkép, no meg valami befektetést szerezni és saját lábra állni. (Itt mondom el, hogy egy robot ára 169 dollár.)

Aki pedig azt hitte, hogy az Indiegogo és a hasonló crowdfunding kampányok esetében mindenki azonos eséllyel indul, téved: sokan már emailcím-adatbázist vásárolnak, és profi marketingkampánnyal támogatják meg a közösségi finanszírozást. A Codie-nak azonban szerencséje volt: “Sok feliratkozónk van, és elég lojális tábor jött össze azokból, akiket érdekelt a robot.”

Nekem meglepő volt az is, hogy a pénz nagyobb része nem külföldről, hanem itthonról jött össze. Erdeiék szerint ennek az lehet az oka, hogy a Codie itthon általánosabb felületeken tudott megjelenni, kint pedig főleg tech site-ok foglalkoztak velük, de egy geek nem feltétlenül érzi ezt akkora dolognak, mint egy apuka/anyuka, esetleg iskola, márpedig a Codie célcsoportját inkább ezek jelentik.

Advertisement

Mindenesetre már ez is egy nagy siker, de ahogy látom, a készítők ebből egyelőre főleg azt érzékelik, hogy rengeteg melójuk van. “Egyre ügyesebbek a startupok itthon is, mi viszont már szeretnénk ebből kilépni: nem startup akarunk lenni, amikről sokan azt gondolják, hogy sok pénzért ülnek egy irodában, ötletelnek és játszanak, hanem egy vállalkozás egy jó termékkel.”

Köszönet: Keki

Képek és gifek: NAK