Nagyjából a barcelonai La Boqueriát másolnák: a Hold utcai piac emeletén egymás mellett nyit helyet a Bock bisztrós Bíró Lajos, Gianni, a Michelin-csillagos Onyx és a Szabó Péter-féle Vörös Homár – tudta meg a Cink. Még nem volt ilyen sztárparádéba oltott gasztrocsúcstalálkozó.

Kérdés, hogy bejön-e a húzás, és lesz-e kereslet az átlagosnál elvileg finomabb, de drágább piacos ebédelésre.

Advertisement

Gyönyörű, de kissé kísérteties hely most a Hold utcai vásárcsarnok. Budapest legcukibb, legkisebb és legtiptopabb régi csarnokát tavaly újították fel műszakilag, de miközben a külseje és a belseje tényleg világszínvonalúan néz ki egy ideje, szinte üres. Remek filmet lehetne itt forgatni a pestisjárvány után elnéptelenedett Budapestről. Ezt a fotót csütörtök délután kettő tájban kattintottam el, az objektum közepén állva:

Az emeleti részen azonban – ahol Szentgyörgyvölgyi Péter belvárosi polgármesterrel ültünk – sokkal többen vannak, pedig még be sem népesült mind a húsz kutrica, amikben különféle kajáldák fognak megnyitni február közepéig. Azért Szentgyörgyvölgyivel, mert tavaly – még nem polgármesterként, hanem a kerület városüzemeltetési cégének vezetőjeként – ő indította el a piac felújítását és átalakítását.

Advertisement

Amikor a városüzemeltetők kezelésbe kapták, a piac régóta halódott. Talán mert eleve kevesen laknak a környékén, talán mert a sok pénzes tévés és bankár miatt korábban irtó drága lett – aztán elment a környékről az összes tévés és a bankárok nagy része, a nem a helyiekre szabott árak meg maradtak. Bármi is volt az oka, a piac évek óta sorvadozott. És eléggé le is volt pattanva. Szentgyörgyvölgyiéknek feltűnt, hogy kajálda alig akad, és azok is az épület földszintjén, amire panaszkodtak is az érzékeny orrú vásárlók. Ezért olyan átalakítást képzeltek el, hogy az emeleti részen étkezdesor jöjjön létre, majd elkezdtek forrást keresni.

Talán emlékszel, hogy a Belváros – osztatlan nevetést kiváltva – a végén minden lehetséges forrás közül a kormány tanyafejlesztési alapjából kapott 226 millió forintot, azzal a szöveggel, hogy ez a piac fogja segíteni a hazai – például tanyasi – őstermelők piacra jutását. Nem lettem volna sikertelenül pályázó igazi tanyasi! A pénzből felújították az épületet, amibe utána még annyi árus sem költözött vissza, ahány előtte volt, pedig odavonzottak pár őstermelőt is, ha már ezen a jogcímen jött a pénz. Munkába menet néha beugrottam, és azon álmélkodtam, hogy mi lesz így ebből.

Hónapok teltek el, aztán megmozdult valami. Bejelentkezett Bíró Lajos, a vicces Bock bisztrós médiaszakács és a Vörös Homár halkereskedést és -kajáldát vivő Szabó Péter, majd a helyzet odáig eszkalálódott, hogy egy szűk hónap múlva mind a húsz lehetséges helyen étterem fog működni. Ráadásul egy maréknyi menő magyar vendéglátós itt akarja megcsinálni a magyar Boqueriát. A híres barcelonai piac specialitása, hogy a fantasztikus standok közé évről évre több kajálda, főleg kis haléttermek költöznek, így egy helyen lehet alapanyagokat venni és azokat jól feldolgozva megenni.

A Hold utcában a jó hírű vendéglátósok sűrűségével nem lesz gond, hiszen egymástól pár méterre nyit – vagy nyitott – helyett Gianni, Bíró Lajos és Szabó, a Michelin-csillagos Onyx tulajdonosainak új helyéről nem is beszélve. Közben már üzemel a város koreaiak körében talán legnépszerűbb koreai miniétterme, ahol én még sosem találtam ülőhelyet. És van már burgeres is, meg egy rakás szokásos piaci büfé, meg egy Kolbice neokolbászozó, miközben épül a dél-afrikai kávézó, a görög étterem és a többi hely.

A Boqueria-koncepcióhoz viszont erősen hiányzik az élő, sőt nyüzsgő piacrész. Ha az alsó fertály nem indul be, a nagy nevek ellenére hamar elhasalhat a projekt. Talán ezt ismerték föl a résztvevők, hiszen Szabó nemnsokára 100 négyzetméteres hal-, Bíró minőségi hentes-, Gianni olasz csemegeboltot nyit a földszinten. Szabó budai halboltja jó volt, amikor a Belvárosban laktam, sokat jártam a Gianni étterme mellett lévő Pomo d' Oro csemegeboltba is, szóval a kínálattal elvileg nem lesz baj.

De ettől még egyáltalán nem biztos a terv sikere. A minőségi éttermek szenvednek Magyarországon. A nagy nevek is. Bíróék és a Vörös Homár árai alapján a Hold jobb éttermeiben kétszer annyiért lehet majd megebédelni, mint egy sima kifőzdében, vagyis 2-3 ezer forintért. Nagy kérdés, hogy az átalakított piac be tud-e csalogatni tartósan napi jó néhány száz, az átlagos magyar munkavállalónál jobban eleresztett kuncsaftot. Ha igen, jó kis kajaközpont is lehet a mostanában Belvárosi Piac néven futó komplexumból.

A végére pedig nagyszerű hírem van a halászlébuziknak: Szentgyörgyvölgyivel mindketten a hurkás menüt ettük volna Bírónál, de az már elfogyott, ezért a főnök javaslatára kipróbáltuk a kísérleti, disznóagyvelővel készült bajai halászlét. Én félig tolnaiként szenvedélyes halászlés vagyok, azon belül elvakult, ortodox bajais, és a velős lének már a gondolata is rosszabbnak tűnt az istenkáromlásnál. Aztán belekóstoltam és megtértem. Csodás dolog a velős hal. A velő igazából majdnem olyan, mint a haltej, de őrült izgalmas, hogy mégsem az. Legközelebb ha pontyozni megyek, bedobok egy botot hátrafelé is, jó sok kukoricával csalizva, hátha beugrik egy méretes disznó. Nekem csak a feje kell belőle.