Sírtál ma már? Na majd most. Egy japán házaspár idén januárban levelet kapott a lányuktól. Attól, aki meghalt a 2011-es nagy földrengésben.

„Apa és anya, mire megkapjátok ezt a levelet, lehet, hogy már lesz egy unokátok?” - tette fel a kérdést a kétoldalas levélben a lány, aki akkor éppen jegyben járt a középiskolás szerelmével. „Nekem gyerekem lesz és férjem, de mi lesz akkor, ha egyedül leszek?”

Advertisement

Több japán sajtótermék is ma írta meg a család történetét, bár a szereplők nevei nem kerültek ki. Ezért hívom a lányt ilyen ezoterikusan ebben a posztban.

2011. március 11-én a lány az Otszucsi város önkormányzatában dolgozott, amikor a Richter-skála szerinti 9,0 erősségű földrengés és az azt követő szökőár az egész várost földdel és törmelékkel tette egyenlővé. Soha nem találták meg őt. Így nézett ki Otszucsi a pusztítás után:

Apja, aki visszacsábította az addig Kyotóban élő lányt a szülővárosába, súlyos depresszióba esett. Azt nyilatkozta a sajtónak, az sem érdekli, hogy életben marad-e. Idén, január 12-én kinyitotta a postaládáját, és ott talált egy levelet a lányától. Először azt hitte, hogy még él. Amikor jobban megnézte a feladás dátumát, akkor jött rá a megoldásra.

Advertisement

A lánya 2003 után pár évig Kyotóban turistavezetőként dolgozott, 2004-ben pedig eljutott a Meidzsi-Mura-múzeumba az Aicsi prefektúrában. A múzeum a Meidzsi-kor (1868–1912) építészete előtt állít emléket, de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy egy kis ráfizetéssel a helyi posta vállalja, hogy tízéves késéssel indítja útra a feladott leveleket. Egy ilyen levél van a címlapképen is. A lány 2004. január 10-én adta fel az övét.

Apa és anya, annyira, de annyira gondomat viseltétek eddig. Mostantól az én feladatom rólatok gondoskodni.

A szülőknek nem mondott semmit a levélről. Azt sem tudták, hogy a lányuk így érez. Most viszont, három évvel a halála után küldött levele új erőt adott nekik, büszkék rá, és mostantól úgy fognak élni, ahogy ő szerette volna.

[Kotaku]