Régóta csípte a tulajdonos szemét, hogy túl balosak a politikai blogok. Pénzt se nagyon hoznak, száműzték őket a címlap szürke zónájába, szól az elmélet.

Direkt nem írtam kapásból az Index redizájnjáról, egy olyan oldal átszabása ugyanis, amit az ember nap mint nap olvas, természetes és teljességgel elkerülhetetlen ellenreakciót szül. Az első napokban minden okszerűen zavaros, idegen, nem pont ott találjuk a megszokott cuccokat, ahol lenniük kéne, mindent elönt a katyvaszérzés. Aztán pár nap alatt letisztulnak a dolgok, és kiderül, az oldal tényleg akkora fos lett-e, mint először éreztük, vagy meglepetésre mégis valami egészen használható felületet kaptunk.

Nálam ez az idő most jött el.

Nem vagyok dizájner, úgyhogy most a betegesen sokat kattintó júzer beszél belőlem és szintetizál: az új Index összességében egész jó lett, azon belül a címlap aránylag gyengébb, a cikkoldalak viszont sokkal klasszabbak, mint akkor, amikor minden jobb volt.

A címlap összességében kellemes, lekerült róla egy rakás tök fölösleges elem, például a felső és alsó szekció közé ékelt, értelmetlen és nem is annyira nézett korábbi ajánlódoboz. Viszont annyi címfajta, címbetűméret, alcím, tag és címke tobzódik rajta, hogy az összhatás a kenyérszöveg kellemes visszafogottsága ellenére egy csomószor csiricsáré. Itt egy random screenshot, amit most csináltam, az írás befejezése közben, ezen talán világosan látszik, mire gondolok.

A gyakorlatban persze nem biztos, hogy ez baj, a lapot nem minimalista kiadványtervező grafikusok fogják olvasni, és az Index összhatásának - nemcsak vizuálisan értve a dolgot - mindig is alapvető vonása volt a salátajelleg. Plusz az aktuális trend úgyis az, hogy az online lapokat egyre inkább megosztások révén, és nem hagyományosan, címlapról olvassák. Persze az Indexnek azért rengeteg ilyen konzervatív olvasója van még mindig.

Advertisement

A legkomolyabb szerkezeti változás talán az, hogy ha meg nem is szűnt, de az új dizájn teljesen elértéktelenítette a blog.hu-n keletkező legjobb posztokból szerkesztett blogketrecet. Lekerült a címlap mélyére, az elfekvőbe, a befuccsolt Index2 projekt által elfoglalt területre. Nagyjából a helyére pedig - a régi ketrecnél jóval nagyobb méretben - a munkatársak mikroblogos hangulatú szösszeneteiből összeálló feed került Mindeközben címmel. Ez első blikkre sima lopásnak tűnik, mintha egyszerűen lenyúlták volna a 444 ennél átgondoltabb, de nagyon hasonló feedjét. Ez ebben a formában egyáltalán nem igaz, mert ilyen mikroblogos jellegű posztfolyamról már évekkel ezelőtt szó volt az Indexben, amikor még Uj Péter tervezgette a jövőt. Aztán úgy alakult, hogy ezeket a terveket már a 444 színeiben valósította meg, az Index pedig 2014-es reformnak megcsinált egy kábé 2010-es nyers ötletet. Ebből is látszik, hogy a hagyományos hírszájtok tényleg mennyire mamutok egy kisebb, rugalmas oldalhoz képest.

Ez a Mindeközben egyelőre ráadásul nehezen értelmezhető jelenség, a jelenlegi formájában nekem inkább értelmetlenségnek tűnik. Hiszen az történik itt, hogy boldog-boldogtalan beposztol valamit, amit talán a Tumblrjére tett volna ki, talán oda se. Néha érdekes, párszor vicces, sokszor viszont tök érdektelen és az egészből összességében nem jön ki semmi. A régi tervek sem arról szóltak, hogy még a takarítónő is posztoljon valami rettentő fiatalosat, hanem olyasmiről, hogy naponta egy kijelölt ember személyes feedje jelenjen meg. Ez a fókusz nélküli közösségi poszthalmaz rossznak ugyan nem rossz, de nem is olyan jó, azt meg egyáltalán nem értem, miért érdemelt ilyen hatalmas felületet az Index-címlap legértékesebb részén.

Különös tekintettel arra, hogy korábban itt volt az Index egyik tényleg saját húzása, a blogketrec. Itt azonnal jeleznem kell, hogy egyike voltam a régi blogketrec kitalálóinak, majd a kitalálás után négy évig blogminisztere is voltam az Indexnek. De itt egyszerűen puszira el kell hinned, hogy nem azért mondom, mert savanyú a szólő, és úgy képzelném, hogy amit részben én találtam ki, annak örökre a címlapon kell maradnia. Annyira nem, hogy még bőven indexesként otthagytam a blog.hu-t és többé nem foglalkoztam blogokkal, a ketrecre meg magasabbról tettem, mint Harrach Péter a swingerklub-mozgalomra.

Advertisement

A blogketrec lefokozásáról egy rakás elméletet hallottam az új dizájn bevezetése óta, a legtöbb - egyes indexesek által is osztott - teória arról szól, hogy "baszta a Spéder csőrét, letolták". Az biztos, hogy a tulajdonost évek óta rettentően zavarta, hogy a blogketrec politikai tartalmai között túlsúlyban voltak az élesen kormánykritikus, balos blogok. Egy ciklussal korábban még mondjuk az akkor kormánypárti balosok nyígtak a jobbos túlsúly miatt. Mindkét jelenség oka ugyanaz volt, éppen az ilyen színezetű politikai blogok voltak a sokkal aktívabbak, így aktuálisan egyszer sokkal több jobbos, aztán sokkal több balos tartalom keletkezett. A tulajdonos idegességét csak fokozhatta, hogy az új fideszes hatalom - akikkel akkoriban nem is volt olyan felhötlen a viszonya, mint a külvilág képzelte volna - 2010-ben kocsányon lógó szemekkel figyelte a blogketrecet.

Így eshetett meg az általam hallott és átélt egyik legjobb anekdota, amikor is a miniszterelnöki hivatal környékéről azzal hívták föl az Index tulajdonosát, hogy mit képzel, hogy saját neve alatt meri fikázni az éppen akkor tárgyalt médiatörvényt az Index címlapján. Nem értette, miről beszélnek. Aztán kiderült, hogy a kretének az egyik legrégibb magyar énblog, a Zolivagyok egyik posztját olvasták, amiben a szerző teljesen visszafogott gondolatkísérletet folytatott arról, milyen lesz az a Magyarország, aminek a sajtóját az a törvény szabályozza. A blogok nevét a ketrecben naracssárga alapon emeltük ki, a bölcs fideszesek pedig azt képzelték, hogy a "zolivagyok" egy üzenet Spéder Zolitól, és azt jelenti dekódolva, hogy "kapjátok be, én írtam".

Igen, ezek az emberek irányítják az országot, és itt nem hetvenéves KDNP-sekről volt szó, hanem nálam fiatalabb kontraszelektált idiótákról.

Advertisement

A sztori szomorú csattanója, hogy a posztot le kellett vennünk a blogketrecből, igaz, addig húztuk az időt, hogy már mindegy volt, mert amúgy is lepörgött volna.

A ketrec tehát sokakat izgatott, és míg felelős voltam érte, én magam is kaptam egy rakás ideges telefont - sosem a tulajtól - hogy mi ez a szemét balos nyomulás.

Szóval a ketrec letolása körül sok a suttogás, de szerintem mégis arról van szó egyszerűen, hogy hiába lett az egyeduralkodó blogszolgáltató a blog.hu, pénzt nem hozott eleget, így természetes, hogy lejjebb került a címlapon. Ennek igazából csak az mond ellent kicsit, hogy mi került a helyére, de én nem vennék rá mérget, hogy ez a munkatársi feed örökre és ekkora méretben ott marad.

Advertisement

Rövid távon gondolom az fog történni, mint az Origónál, ahol a legutóbbi dizájnváltáskor az indexes ketrecéhez hasonló pozícióban lévő Postr-dobozt ugyanígy lejjebb vitték, hogy alul sokkal nagyobb és szebb felülete lehessen, mire azonnal 30 százalékot esett a nézettsége, ami csak bő félév alatt kapaszkodott vissza a régi szintre.

Merész ugrással áttérnék a cikkoldalakra. Na, ezek igazán jól sikerültek, sokkal faszábbak, mint a régiek, lekerült egy rakás tényleg tök felesleges dolog a régi oldalsó hasábból, a látvány letisztult, szép és olvasható. Már akkor, amikor a munkatársak nem aggatják rá az isten agarát is, egyetlen anyagba bullet pointos felsorolást, keretes anyagot, embeddelt Instagramot, idézett szöverészt és videót is tuszkolva, mint mondjuk ebben az egyébként tök jó cikkben. De ez nem a dizájn hibája, és idővel mindenki lehiggad.

A téma iránt érdeklődő netezők általában jót mosolyognak azon, hogy az Index lenyúlta a 444 vuzális védjegyét, a posztok elején a leadet felváltó bullet pointos felsorolásokat. De azt maga Uj Péter mondta el ezerszer, hogy webdizájnban nincs olyan, hogy lopás, és az Index amúgy is megújította a 444-stílust, mert náluk nem a lead helyett, hanem utána vannak ezek a minilisták.

Advertisement

Szóval az Index redizájnja nekem összességében tetszik, már csak azért is, mert tök unalmas évekig ugyanolyan külsejű oldalt olvasgatni.