Az MDF egykori vezető politikusa publicisztikát írt a Népszavában – jó pár nap spéttel, de hát mi sem reagálunk mindig mindenre azonnal – a pofonról, amit Orbánnak kevert le Juncker.

Azon még fenn sem akadtam volna, hogy hosszan értekezik a szerző a nyakleves filozófiájáról, és arról, hogy az Európai Bizottság kissé talán infantilis, de roppant szórakoztató elnöke miért és hogyan is akarta megnevelni ezzel a magyar miniszterelnököt, holott azóta már kiderült: Juncker nemcsak Orbánt lepte meg fura gesztusokkal Rigában, hanem mindenkit.

Ezen a bekezdésen viszont – úgy kell nekem, miért olvasok ilyeneket! – már fennakadtam:

Persze, Juncker kilépett a szerepéből, de mit tehetett? Szokás szerint barátságosan parolázzon azzal az emberrel, aki épp lebontani készül azt, amit az elnök, az összes elődje és bizottsága évtizedek óta épít az egységes Európáért? Ha lett volna Junckerhez hasonló kvalitású politikus 1932-ben, és egy nyaklevessel „helyre teszi” Hitlert, talán nem égeti fel a világ felét egy idióta által kieszelt nácizmus.

Hogy mi van?

talán nem égeti fel a világ felét egy idióta által kieszelt nácizmus

Ezt tényleg komolyan gondolja a potencianövelő-árus közíró?

Oké, ha én vagyok a hülye, és nem értem a tripla fenekű iróniát, jöhet a nyakleves.