Aludtam néhány órát, és ahogy nézem, még mindig nem tudni, ki nyer Budapest 15. választókerületében. Ezen múlik a kétharmad. A kétharmad azonban nem minden, akár meglesz, akár nem, Orbán Viktor kormányozni fog, életében harmadszor. Hogyan?

Első örömében/dühében a politikus sem feltétlenül bajmolódik gondolatai cizellálásával, ráadásul a hallgatónak sincs okvetlenül füle a nagy hajszában a rezdülésekre. Az, hogy mi miként lesz, menet közben, apránként derül ki. Úgy értem, ebben a pillanatban, hétfőn reggel még nem tudunk semmit arról, milyen lesz Orbán Viktor Magyarországa.

De azt tudjuk, hogy milyen volt a választások napján.

A választások napján Magyarország háromféle volt, még ha a térképet nézve le is kell kerekíteni az éleket, hogy ezt ilyen merészen megállapítsuk. Akkor is: Magyarország Budapestből, Kelet- és Nyugat-Magyarországból áll.

  • Budapest nem szereti Orbán Viktort és a Fideszt
  • Kelet-Magyarország szereti a Jobbikot
  • Nyugat-Magyarország szereti Orbán Viktort és a Fideszt

Fogalmam sincs, hogy a politikai erők képesek-e ezekből előremutató konzekvenciákat levonni. Már úgy értem, lehetséges-e ezen a felálláson bárhogyan is változtatni. Hiszen az egyszer világos kell legyen, hogy a választpolgár nem programok és nem is ideológiák alapján választ. Érzelmi alapon választ. Ami amúgy nem baj, hanem természetes. Bár ha azt programnak vesszük, hogy adjunk a cigányok pofájára, akkor Kelet-Magyarország az egyetlen tudatos választó a mezőnyben. A leghülyébb meg Budapest: hiába kapott az elmúlt négy évben sokkal többet a javakból, mint valaha (felújítások, helyek, metró, stb.), mégis elkergette volna a Fideszt.

Advertisement

Oké, tudom, hogy ezeknek a nüáncoknak több az árnyalatuk, mint amennyit éhgyomorra fel lehetne villantani, nemhogy kibontani.

Úgyhogy kérdéseket teszek fel:

  • Hogyan fog kormányozni ebben a ciklusban Orbán Viktor? Az a kétharmadtól is függ. De azt is tudni kell, hogy egy mandátum előny vagy hátrány (amelyik lesz az indulásnál) nem örökkévaló, még soha nem maradtak ugyanazok az arányok egy ciklusban. Fontosabb: úgy vadászom ilyenkor a biztató jeleket, mintha fizetnének érte, és feltűnt, hogy a győzelmi Viktor-beszédben csak egy konkrétum volt, úgy emelte ki a fényes európai uniós jövőt, mintha eddig nem játszotta volna harsányan a szkeptikust. Lehet, hogy ez véletlen, de nem hiszem. Azt nem feltételezem, hogy jön a (számára alkatilag idegen) konszenzusos politizálás, egyszerűen csak kíváncsi vagyok, megpróbál-e jó (az eddiginél jobb) királyt alakítani, aki a legyőzött-megsemmisített ellenfélnek is oszt lapot, függetlenül attól, hogy amaz osztana-e neki, ha más lenne a felállás.
  • Mit kezd magával a baloldali ellenzék? Az összefogás nem hozott semmit. Több szavazatot kapott az ötpárti MSZP, mint négy éve, de ha nincs újralkotva a választási rendszer, akkor is brutális vereség lett volna a vége. Orbán Viktor nyomasztóan kormányzott. Bár minden lehetőséget megragadott (média stb.), hogy azt sulykolja, jókedvűen és barátságosan csinálja, olyan propaganda nincs, ami a rosszat jóként tudja feltüntetni, ha van erős, egységes, tényleg megújult ellenzék. Amit Mesterházyék elértek, az kudarc. De mégsem akkora, hogy maguktól összeomoljanak alatta. Ha így nézem, marad az erjedés. Ha marad az erjedés, Magyarországon értékelhető időn belül nem lesz ép baloldal. A felállás (vasárnap este is láthattátok) nem sok jót ígér az európai értelemben vett anti-orbáni gondolat híveinek.
  • Mit kezd magával a Jobbik? Úgy tűnt, vereségnek fogják fel a győzelmüket. Ezek tényleg elhitték, hogy kormányra kerülhetnek? Soha az életben. A húsz százalék amúgy is rettenetesen sok (pláne ahhoz képest, milyen karizmátlan és színvonaltalan a párt vezetése), de nagyságrendekkel többet széljobbos párt nem fog szerezni. Tudom, sokan azt gondoljátok, ez hülyeség, és dehogy nem, de akkor sem. Nemhogy itt, Ukrajnában, Romániában, a kutyafaszában sem. A kommunisták és a nácik ideje Európában lejárt, punktum. Azt hittem, ahogy néztem az eredmények alakulását, hogy Vona Gáborék kiugranak a bőrükből örömükben. Ehhez képest búsulnak, mint a ló. Ha nem szedik össze magukat, ha elkezdik a hibákat keresni belül, az rossz lesz nekik. Nekünk meg nem lesz rossz.
  • Mit kezd magával az LMP? Örül, mintha fizetnék érte, és megpróbál építkezni. Ilyen pici frakcióból még sosem lett nagy, ökopártból sem pólusképző erő, de hogy szabad a pálya, és ki is lehetne találni magukat végre, az biztos. Mert valamit ki kéne találniuk. Amit eddig elértek, azt nem annyira a saját elsöprő teljesítményüknek köszönhetik. Hanem annak a pár százezer apátlan-anyátlan értelmiséginek, akik melléjük ikszeltek, mert a színes parlament szép, a többi meg vállalhatatlan.
  • Marad-e ugyanaz a stílus, ugyanilyen a politika? Én unom. A banántot. Unom, ahogy Orbán Viktor politizál, és unom, ahogy a balellenzék politizál. Az elmúlt hónapokban már a 90-es évek elején éreztem magamat, akkor volt ekkora náculás/náciveszély, mint mostanában. Nem a valóságban, a budapesti levegőben. Én unom, de a választók, minden jel szerint, nem unják. Pontosabban, Orbán Viktort nem unják, a baloldalt meg unják. Azt mondjátok, félre vannak vezetve? Erre azt mondom, nem a valóság, a valóság képe dönti el, mi van, és nem arról a képről beszélek, amit a média mutat. Az csak részben befolyásolja azt, ami az emberekben kialakul. Minden valóság százféleképpen manipulált valóság, a világon mindenütt. Magyarországon, most, nagyon. Vagy így, vagy úgy. Vagy innen, vagy onnan. Na, hogy ez hogyan lesz ezután, ez érdekel engem.

Konklúzió: sok változásra nem számítok. Földindulást nem érzékeltem, recsegést-ropogást sem nagyon.

Ha jól belegondolok, ez nem jó hír.