Hogy jutott oda a pálya 90 százalékán uralkodó, monopolhelyzetű kormányimádó sajtó, hogy kitört az Első Jobber–Jobber Médiapolgárháború? Hát úgy, hogy annyi a szellemi muníciójuk, mint ami Stefka István posztjából kisüt. Így látják belülről a Fidesz-oldal médiakatasztrófáját.

Amikor Stefka István leigazolt lapigazgató-bloggernek a Fidesz-frakció pénzéből fenntartott Pesti Srácokhoz, nyilván ő maga sem gondolta volna, hogy a szakma egyik legrégebbi zsoldosaként – a pártzászlókért vívott Első Médiaháború veteránjaként – szinte pár órán belül újra a frontvonalba kerül. De így lett, ő pedig megírta első vonatkozó posztját.

Még akkor is érdekes dolgok sülhetnek ki ebből, ha az ember tudja, hogy a Fidesz fizetési listájáról nem nagyon lehet túl önálló gondolatokat elereszteni. De mivel emberünk egész életében hasonló helyzetből írt, annyira talán nem bénítja le a szituáció, gondoltam.

Advertisement

Stefka az elején azonnal felereszt egy ígéretes "ki áll emögött?" feliratú hülyeségballont:

Valljuk be: Goodfriend után, most Simicska jött. Goodfriend amerikai érdekeket képviselt, Simicska? – nem tudjuk.

De sajnos ennyiben is hagyja. Mintha ebben a műfajban akadály és nem előny lenne, hogy "nem tudjuk". Pedig irtó jó lett volna hallani, hogy elemzőnk szerint vajon ki rendelne meg egy gecizős ámokfutást, és milyen célból.

Advertisement

A szöveg innentől nélkülözi a belső összefüggést és a koherens gondolati vázat, de csipegetni azért lehetett belőle. A következő apróságokra figyeltem föl a kremlinológia jegyében:

  • Még a Fidesz által finanszírozott Stefka sem biztos abban, hogy Orbán simán lenyomja Simicskát. "Nincs nyugi. Orbán Viktorral való nyilvános szakítás nagyot szólt, nagyot kavart, és most még nem lehet tudni, hol ér véget."
  • Nem meri vagy tudja kimondani, de sejteti, GFG csodás elemzéséhez hasonlóan, hogy Simicska a baloldal embere lett. Szegény orbánisták, ha nem értenek valamit a világból, mindig kénytelen visszatérni az Egy Magyarázathoz: "Valljuk be, Lajos most egyszerűen beleköpött a gazdagon feltálalt húslevesbe, tulajdonképpen saját levesébe is. Most már világos: nyugalmat, nyugodt építkezést ne várjon ez a konzervatív oldal. A bérpofozók folyamatosan üzemben vannak, hol balról ütnek, hol jobbról. Ezt megüzenték külföldről is, belföldről is a balliberális ellenzék, az ország multikulturális, multinacionális ellenségei."
  • Az Öreg szerint ők, a megfizetett médiaharcosok jól csinálták, a politikusok viszont elcseszték. Milyen szövegek mehetnek a táboron belül, ha ilyeneket mond egy díszpinty: "Mindenesetre hosszú idő óta úgy tűnt, hogy monolit a jobboldali sajtó és nagyon megerősödött. Nem lehet rést ütni benne. De ezek a döntési hibák, aztán az azt követő média ámokfutás mégis éket vert az egységesnek hitt konzervatív sajtóban."
  • "Ha nem kapunk mind jó állást a felfordulás után, nézhetitek, milyen szolgáltatást kaptok" – üzeni Stefka a megbízóinak, a következő szavakkal: "Aligha lehetett volna több százezres békemeneteket szervezni a polgári kormányzás megmentéséért a jobboldali média összefogása, azonos gondolkodása nélkül. Ezzel az egységgel nem szabadna játszani, nem érdemes kockáztatni, elveszíteni a megszerzett többségi hatalmat kapkodással, olykor hozzá nem értéssel vagy érdemtelen emberek foglalkoztatásával. Kiért fognak százezrek végigvonulni a Hősök terétől a Parlamentig, a Bem tértől a Hősök teréig, ha a jobboldali szavazóban megrendül a bizalom politikusaiban, akik eddig garantálták a biztonságot, az építhető jövőt és távol tartották a soraikban a zűrzavart, az acsarkodást és pitiáner küzdelmeket."
  • Ha Orbán és Simicska nem egyeznek meg, Stefka szerint is rámehet a következő választás, sőt még rosszabb is történhet: "Én már benne voltam egy médiaháborúban. Nem szeretnék még egyszer ilyenben részt venni. Mert 1990 és 1994 között nemcsak fejek hullottak, újságírói egzisztenciák mentek tönkre, nemcsak hasonló erők, mint most, járatták le külföldön Magyarországot, hanem következményeként az első jobboldali kormány is elvesztette a választásokat. Nem beszélve, hogy a legnagyobb rendszerváltó párt, az MDF is erodálásnak indult a végső megsemmisülésig."
  • És végül az ultimate érv: ha nem zártunk össze, jön a kunbéla, és jól megrak minket: "ezt akarjuk? Gyurcsányék, a szocialisták és a liberálisok – Károlyiék, Lukács Györgyék, Rákosiék, Kádárék szellemi utódai – ismét a tönk szélére vitték az országot. Nehezen lehetett a szakadék széléről visszavezetni az országot. Az elmúlt öt év kormányzása erről szólt. Legyenek itt ismét Kun Bélák?"