Mint közismert, a Miniszterelnök Úr Svájcban pihen – egyes információk szerint egészen konkrétan ott tanuló Ráhel lányát látogatta meg –, így nem is igazán tudta, mi zajlik pontosan Magyarországon. Pontosan addig, amíg a legeslegmenőbb tanácsadó fel nem hívta.

– Halló, Orbán Viktor vagyok, jó napot kívánok!

– Szervusz, Miniszterelnök Úr, Árpád vagyok.

– Szervusz, Árpád, mi újság?

– Baj van, Miniszterelnök Úr…

– Miféle baj, Árpád? Döglenek a nyulak? Hihihi.

– …

– Ne sóhajtozz, nem illik hozzád. Szijjártó csinált valami hülyeséget Kínában?

– …

– Figyelj, Árpád, van az én családomban asszonynép, éppen elég ahhoz, hogy legyen kinek sóhajtozni. Kemény tökű gyerek vagy te ehhez. Ha nem ok nélkül hívtál, mondd, ha nem mondod, tegyük le, odakozmál a fondü.

– Miniszterelnök Úr, az emberek utcára mentek. Vasárnap is és tegnap is.

– A Bencsikék? És ezt így hogy? Egyeztetés nélkül? És miért?

– …

– Most mit hallgatsz már megint? Fel akarsz idegesíteni? Tudod, hogy a Simicska is megpróbálta, és mi lett belőle?

– Nem a Bencsikék. Fiatalok. A netadó miatt. A szocik szervezték.

– Hogy kik? A szocik? Milyen szocik? Szocik már nincsenek.

– Vannak. Valami Gulyás volt a főszervező.

– Milyen Gulyás? Gulyásból csak Gergelyt ismerek. Ő a múlt héten még nálunk volt.

– Nem Gergely. Balázs. De nem ez a lényeg. Az a lényeg, hogy kimentek vagy százezren.

– Honnan vették a buszokat?

– Nem voltak buszok. Csak kimentek az emberek. Maguktól.

– Hülyéskedsz. Mit is mondtál, Árpád? A netadó miatt? 700 forint miatt?

– Én sem akartam elhinni, de aztán eszembe jutott – Rogán is mondta –, hogy a vizitdíj csak 300 volt, mégis belebukott a Gyurcsány.

Advertisement

– Az a saját marhaságába bukott bele, nem a vizitdíjba. Mit is mondtál, tízezren? Az sok.

– …

– Halló! Mi van már megint?

– Miniszterelnök Úr, azt mondtam, hogy százezren.

– Mégiscsak hülyéskedsz. Egyáltalán, te tényleg Habony Árpád vagy? Vagy valami szoci telefonbetyár vagy? Mondjuk a hangodat nem tudná utánozni a Tóbiás, az igaz. Tán még a Kunhalmi sem. Hihihi.

– …

– Figyelj, Árpád, akkor most tényeg baj van?

– Attól tartok, hogy igen.

– Vissza kéne vonni a netadót?

– …

– Ne sóhajtozz. Az nem fog menni. Ha apróságokban gyengeséget mutatunk, belebukunk.

– …

– Árpád, hallgass ide. Azt üzenem mindenkinek, hogy tartsanak ki. Csütörtökön jövök, szólj Lázárnak, Rogánnak, Kövérnek, átbeszéljük. Addig izzítsátok be azt a féleszű rezsibiztosunkat. Azt a rusnya ábrázatút. Hogy is hívják?

– Németh Szilárdra gondolsz?

– Igen, rá. Még valami. Hogy is mondtad, mikor mennek ezek utcára megint? Ma este? Vagy csak holnap?

– November 17-én.

– Hogy micsoda? Három hét múlva? Ez komoly? Hihihi.

– Úgy tűnik.

– Nagyszerű. Nyugi, Árpád, akkor holnap este. Minden rendben lesz. Szervusz.

– Hát jó. Ha te mondod, Miniszterelnök Úr. Szervusz, Miniszterelnök Úr.

[gondoltátok volna, hogy ez a szöveg valójában csak egy afféle fikció?]