Vagyis megnyílt a Fehova, a fegyver-, horgász-, vadász-, no meg kutya- és luxushajóvásár. A motorcsónakos kurvanapoztatás és a vitorlázás passzé, az új divat a girószászing, vagyis az elektromos jachtozás. Képriport egy ideális gyerekes rendezvényről.

A Fehovából a HO, vagyis a horgászrész olyan, mint egy gigantikus vásár, a programozós-szórakozós vonalat a nagy akváriumok képviselik, amikben néha csalibemutatókat tartanak.

Pont mindig olyankor jártunk a csarnokban, amikor nem volt bemutató, cserébe volt lapátorrú tok, ami a szezon második legszomorúbb gerincese a pénzhamisító fideszes után.

A harcsa csak röhög a csalibemutató ötletén.

Az élve ritkán megfigyelhető menyhal ezzel szemben komolyan veszi az egészet. A való életben nem szokott ilyen sötét színű lenni, ez talán egyfajta tilakozás a fogyasztói kapitalimus olyan szélőségei ellen, mint a tematikus vásárok.

Csak hogy érzékeltessem, mire képes az emberi elme, ha a hobbijáról van szó: ez itt egy olyan horgászkajak, aminek a belsében elektromos motort rejtettek el, amit a lábunkkal irányíthatunk, a jármű közepére ráadásul felszereltek egy korlátot – sajnos kilóg a képből –, hogy a pecás kényelmesebben állhasson fel. Akciós áron nincs négy kiló! Mármint négyszázezer forint.

A BNV valahogy vonzza a bizarr kisvállakozókat, ők itt egy irtó gyorsan növő kínai sárkányfát vagy mi a hóhért népszerűsítettek a pecások közé vegyülve, amiből elültetsz kilencvenet, és megoldódik mindien gondod, beleértve a fűtést. Ha pedig magányos lennél, elbeszélgethetsz az Írásban Kommunikáló Tuskóval, aki már 8 éves, de ilyen vaskosra nőtt.

Hamar átvitorláztunk a kétszer akkora vadászcsarnokba, ahol pénzért nyilazni is lehet.

A vadászokban a barna és olajzöld mellényeik, a hülye kalapjuk meg a csontból faragott nyakkendőösszehúzó basszatyújuk mellett az a jó, hogy nem érzékenykedik el a dolgokat.

Már a gyerekek is aranyos állatokra lődözhetnek játékból.

3D-s áldozatok is voltak. Mondjuk kinek ne lett volna életében olyan pillanata, hogy szívesen kínhalálra ítélt volna egy cicaszerű mosómedvét?

Borisz kedvenc fegyvere a léggéppisztoly volt lézeres irányzékkal, hiába meséltem neki gyűlölettől csöpögő katonatörténeteket.

Nem lennék mosómedve egy felfegyverzett Mirike közelében.

Nagyon megdicsérték, milyen kis szórása volt Borisznak, vagyis meglett az eredménye a 12 és 3/4 éves tudatos nevelésnek.

Hahaha, el akarták hozni a megtakarított pénzüket, hátha sikerül puskát venni belőle.

Papa, itt miért öltözött mindenki vadásznak: – kérdezte egyszer csak Borisz. Tényleg olyan volt az egész, mint egy cosplay-fesztivál, ami ahhoz képest érdekes, hogy a szomszédos horgászcsarnokban senkit sem láttam melles csizmában vagy pergetőmellényben bohóckodni. Felüdülés volt a Fradi-zsákos ember a sok barna mellényes után.

Bizonyos pontokon próbababákat helyeztek ki, hogy a kezdők megtanulhassák, hogyan nézhetnek ki echte vadászosan.

Hát például így. Az élő vadászokat elnézve hiányzott a bábu kezéből a kupica vagy a butykos.

A tipikus vadász, amennyire fel tudtam mérni a jelmezes tömegben, az átlagosnál alacsonyabb, köpcös férfi, de alapvetően semmi sem különbözteti meg tőled vagy tőlem, kivéve a megmagyarázhatatlan vonzódását az üvegszemű, fura, kitömött állatok iránt. Ez a punkoszlán egy bécsi mester fantáziáját dicséri.

A gyerekekkel irtó élvezetes "melyik a legszánalmasabb kitömött állat" versenyt rendeztünk. Az első bajnokjelöltem ez az erősen házimacskagyanús vadmacska volt, amihez remek volt elképzelni a háttérsztorit egy szokásos istentelen berúgással a vadászházban, aztán a lövéssel a buli közepén, majd a kínos magyarázkodással a kandúr gazdájának, végül a kitöméssel.

Ez a kis vakarcs a való életben akkora, mint 3 darab hamis Fidesz-százauerós összetekerve.

A bajnok azonban az első blikkre is inkább szobornak tűnő rozmár.

Akinek az uszonyai garantáltan festve vannak, valami vastag réteggel.

A Fehova kíméletlenül őszinte, így a rengeteg állat mellett kiállítottak egy kitömött embert is.

Közelebb érve egyértelművé vált: nem simán emberrel, hanem vadásszal van dolgunk.

Mit vadásszal, sztárvadásszal. Az egész Fehova legnagyobb tanulsága, hogy a zseniális író, kiskorom kedvence valójában egy lepényarcú törpe volt.

Ha valaki mélynek látszó, de felszínes következtetéseket akar levonni a gazdag magyarokról, a Boat Show ideális terep ehhez. Hosszú évek óta járok ide. A válság kezdete után pikkpakk eltűnt a boatok nagy része. Aztán egyre fogytak az igazán nagy vitorlások, hogy a közepesek szinte teljesen elillanjanak. Mostanra mutatóba maradt nagyvitorlás, úgyhogy az ilyen típusú gazdagok vagy elszegényedtek, vagy külföldre mehettek. Az egy jobb üzlet nyélbe ütése után már megvehető, kisebb méretű, motorcsónak és jacht közötti méretű kurvanapoztatók úgy-ahogy tartják magukat, a műfaj nagyobbjai megritkultak, mint a valódi euró a Fidesz-kasszában. Amiből jó sok van, az a Giró Szász András által híressé tett elektromos jacht.

A Boat Show legérdekesebb része az amatőr hobbihajóépítők standja.

Ez a Star Trek-izé valójában egy óceánátszelő evezőscsónak. Elképesztő gondolat úgy átevezni egy óceánon, hogy az ember nem lát ki rendesen, csak az oldalablakon keresztül. Klasszikus rabszolgaélmény lehet.

Egy ilyen megakiállításon egy csomó mindent tanul az ember. Én például megtanultam, hogy mondhatták a dealert ősmagyarul.

Bár a Fehova kifejezetten helyben vásárlós kiállítás-vásár, én egy darab vásárfiával megúsztam. Cserébe egy nyolcvan centi hosszú, dögletesen büdös, szárított szarvasmarhagégét hurcolhattam a zsebemben. Majdnem száraz volt, de ha az ember véletlenül hozzáért, a felszínén nyálkásan undorító réteget lehetett kitapintani. Azt is elmondtom, hogyan jutottam hozzá.

Úgy, hogy mindenütt rengeteg kutya nyüzsgött, a vásártal egy időben ugyanis nagy téli kutyakiállítást is tartanak itt, és a kert tele van mindenféle csodás kutyákkal, így persze mi is elmentünk megnézni a versenyt.

Amit nálunk ez a plüssállatszerű középázsiai-kölyök nyert.

A porondok és a fellépésre váró kutyafalkák között mászkálva olyan szagot éreztem, mintha valaki idehozta volna a horgásztáskámat. Kiderült, hogy egy lengyel asszony árul szárított állati darabokat, rágcslás céljából. Az egész ládányi marhalégcsőről először azt hittem, valaki kitenyésztette a méteres lisztkukacot. De sajnos nem.

A Fehova egész jó szórakozás, ha szeretsz becseszett középkorú férfiakat nézni, ahogy vörösödik a fejűk, és nincsenek ellenedre a tűzfegyverek. Kiváló lehetőség gyerekeseknek is, ha elromlana az idő a hétvégén. A kutyák + lőfegyverek kombó őket sem hagyja hidegen, sőt. Arra viszont készül fel, hogy a parkolás a szokásos undorító rettenet. Ha van egy kis eszed, ne kocsival menj, hanem metróval a Pillangó utcáig, onnan gyalog. Én nem tudtam megúszni, le is maradtam az elején Semjén Zsolt kormányvadász megnyitó szövegéről.

A hely a gasztronómia szerelmeseinek is tartogat meglepetéseket: én például még sosem ettem hullapénisz színű, ízű és állagú csevapot.