"Élem az életem, melegként, családban, mert nekem így jó." Akkor is nagy dolog lett volna, ha összevissza dadog, de az ismert politológus ráadásul jó kis szöveget írt a Facebookra. Elege lett az utóbbi idők moralizáló fölényeskedéséből.

Az utóbbi időben meglepődöm magamon, hogy miket csinálok. Például pénteken megnyitom a Budapest Pride-ot.

Ezzel a szöveggel indul Lakner Zoltán életének egyik legfontosabb írása, és garantáltan legjelentősebb Facebook-bejegyzése. Az elején azt magyarázza, miért vállalta el a Pride megnyitását, ami persze átvezet a későbbi vallomáshoz:

Ahogy látom, az elmúlt években - évtizedekben? - a legtöbb ember tűrésküszöbe a magasba emelkedett. Olyan dolgokat fogad el normálisnak, amelyek a szabadságát, az egzisztenciáját, a magánügyeit fenyegetik. Igazán nem vagyok egy mozgalmár alkat, de bennem mégis inkább ellentétes hatást váltottak ki ezek a változások: egyre lejjebb kerül az ingerküszöböm és egyre kevesebb dolgot vagyok hajlandó elviselni.

Sok egyéb jelenségen felül a legrosszabbul a moralizáló fölényeskedést élem meg olyanoktól, akik a szabadság, a biztonság, az egyenlőség, a szolidaritás és a hatalom átláthatóságának tagadásából és megszüntetéséből építenek rendszert. Értem, hogy törekvéseik igazolására vetnek be erkölcsi kategóriákat, ám éppen ettől válik ez az egész minősíthetetlenül hazuggá és képmutatóvá. Lehet a politikai célszerűség oldaláról vizsgálni az egyre terjedő megbélyegzést, nyilván kell is, de állampolgárként ezt senki sem köteles csendben elviselni.

Aztán így tért rá a legfontosabb mondanivalójára:

De most nem is erről szerettem volna írni. Nem tudom, hogy az egyes homofóbokat a saját életükkel - benne a saját nemi szerepükkel - való elégedetlenség, az elfojtott vágyak, a masszív ostobaság vagy a vegytiszta gonoszság vezeti-e. Mondjuk azért bizonyos esetekre vannak ötleteim, de tényleg mindegy. Az se nagyon foglalkoztat, mitől melegek a melegek: a melegség megélése mindig jobban érdekelt, mint a magyarázat.

Nem kerestem felmentést saját magamnak sem, mert nincs mire. És nem kerestem a "vallomás", pláne "bevallás" lehetőségét sem, mert nincs elszámolnivalóm ez ügyben senkivel. Élem az életem, melegként, családban, mert nekem így jó. Nem egy nagy dolog. Nem bujkálok. Szerintem rendben van, ha másnak másként jó. Ahogy látom, sokak kellemetlen hobbija mások életében turkálni; ha valaki "aberráció" után kutat, inkább errefelé keresgéljen.

Az egész írás itt olvasható el, ne hagyd ki semmiképpen!