Az ember a saját országa imázskampányait természetesen kiröhögi és irtó cikinek tartja. De mi van, ha koreaiak hívnak meg a saját imázsfényező zabáltatásukra? Az ember lelkesen elmegy, és nyitva tartja a szemét.

11:01

Megérkezem az Ázsia Center két szárnya közé. Jó nagy koreai hacacáré készülődik itt, egy cég ugyanis kormányzati segítséggel hat hónapra ázsiai–koreai csemegeboltot nyit az üzletközpontban. A cél: a magyarok szeressék meg a koreai konyhát. Én már régóta szeretem, azért is vagyok itt. A programban olyan ígéretes pontok vannak, mint nagyköveti beszéd, bibimbapkészítés és mindenféle kajabemutatók, a koreai kulturális programról nem is beszélve.

11:02

A tér közepén színpad áll, előtte székek, kétoldalt egyelőre üres ételes standok. A hangszórókból olyan erővel árad a k-pop, hogy rezonál a szegycsontom. Ezt az érzést legutóbb akkor tapasztaltam, amikor haszidokkal táncoltam zsidó szintidiszkóra a Nyugati téren.

11:05

Mindenki kap egy koreai alapszakácskönyvet.

11:10

Egy koreai fickó és egy magyar tolmács csaj állnak a mikrofonhoz. A koreai váratlanul beleordít, ami pont úgy hangzik, mint amikor a Monty Python parodizálja Hitlert, de kiderül, hogy nem világuralmi terveket szövöget, hanem arra kér mindenkit, hogy tömörüljünk a színpad elé.

11:11

Irtózatos erővel szól a k-pop. Sok koreai van a közönségben.

11:23

A PanAsia cég vezérigazgatója beszél a mikrofonba, egy szót meg is értek:

FRANKFRUTU.

11:25

A színpad mögötti molinóról kiderül, hogy a boltnyitást többek között a koreai Óceánügyi Minisztérium is támogatta. Megnyílik egy féregjárat, és máris a tárca szöuli épületében vagyok, és a miniszter meg a kabinetfőnöke beszélgetését hallgatom ki:

Mameluk: Főnök, megint hullámzik!

Miniszter: Menjen, Park, és csendesítse le! De előbb diktálnék egy sajtóközleményt. Írja? Cím: Elég volt a tajtékozásból!

11:27

A nagykövet beszél, aztán egy élelmiszerexportot segítő kormányszervezet embere. Korea tavaly 450 millió dollárnyi élelmiszert exportált Európába, hozzánk ennek kevesebb mint 1 százaléka érkezett. Pedig ha tudnák a magyarok, mennyivel jobb a koreai szójaszósz, szójapaszta és teriyakiszósz, mint a drága japán vagy a kínai. Ez utóbbit én mondom, nem ő.

11:43

Még egy morzsányi étel sem tűnt fel. Ami nem lenne érdekes, ha nem ez lenne az esemény lényege. Az ordító ember ekkor beleordítja a mikrofonba a sokkoló hírt:

Nagy dugó van, késik a bibimbap!

De helyette lesz szalagátvágás! Mindenem a szalagátvágás, legalább megnézem magát a boltot is, gondolom, és bemegyek az épületbe.

12:00

Hogyan vág szalagot egy koreai? Jó, hogy Orbán Viktor nem látja, mennyire másképp, mint egy rendes keresztény magyar politikus.

  • egy asztalon hat pár fehér műtőskesztyű és hat olló várja a főszereplőket
  • a fekete öltönyös nagykutyák az asztalhoz lépnek, felhúzzák a kesztyűt, majd felállnak vonalban, mint valami krupiékból alakult a capella énekegyüttes
  • a kezükbe fogják a szalagot, majd egyszerre átvágják
  • ez az egész kábé annyi ideig tart, amíg elolvastad ezt a négy rövid pontot.

12:02

Betódulunk a boltba. Átlagos ázsiai élemiszerboltról van szó, friss árucikkek nélkül.

12:03

A nagykövet és a PanAsia vezére közösen megtekintenek egy zacskó fagyasztott gombócot. Orbán Viktor, most ne figyelj ide: az idegen kultúrájú pogányok pont úgy kamubeszélgetnek és kamerpofáznak, mint Szűz Mária bármelyik politizáló brigadérosa egy sajtóeseményen.

12:15

Körbejárok a boltban. A fagyasztott választék remek, sokféle gombóccal és tésztatáskával, sózott minigarnélával és hasonlókkal, szószokból, mártásokból és tésztákból is jól állnak. A szmókerkonyha és a junk food elkötelezett rajongóinak egyenesen templom lehet ez a hely, olyan jó a tésztaleves-választék, leginkább a poharas királykategóriában. Mit király! Megpillantom a vifonműfaj császárát, a homáros instant levest!

12:16

Sosem hittem volna, hogy egy gasztronómiai bemutatón fogok éhen halni.

12:20

Kimegyek a külső helyszínre. Ha itt lenne a Magyar Kormány, kisülne a szeme a multikulturális látványtól: a színpadon két fekete cicanadrágot, fehér inget és fekete hózentrógert viselő, határozottan magyar lány ugrándozik a vesepattogtató hangerővel üvöltő k-popra.

12:30

Kiesett a kezemből a toll az éhségtől.

12:32

Úgy látom, megjött a bibimbap egy hatalmas fehér lábosban!

12:35

Maga a vezérigazgató is segít abban, hogy a lábost sikerüljön elhelyezni egy guruló aljzaton.

12:36

Kiderül, hogy mi a koreai öltönyösök kedvenc szertartásos sajtópóza: közösen kavarni a bibimbapot, hatalmas fakanalakkal! A krupiézenekar olyan gyorsan rendeződik alakzatba, hogy tuti, nem először csinálják. Itt az idő felfedni, mi is az a bibimbap. “Mindent bele oszt lesz valami” típusú koreai alapkaja, amihez párolt rizst kevernek össze hússal, gombával és rengeteg féle zöldséggel, illetve csípős szójamártással. Erről szólt Orosz Péter csodálatos bibimbapposztja, ha nem olvastad, és van szíved meg gyomrod, ne habozz!

Látszik, hogy ez az ő igazi szalagátvágójuk, pompásan néznek ki, ahogy együtt kavarják. Utána jöhetnek a nők és a magyar vendégek is, ők is kavarnak egy kicsit.

12:50

Mire föleszmélek, minden stand előtt hatalmas sor áll, a bimbimbapos kotla körül pedig valósággal rajzanak az emberek.

13:00

Két óra elteltével ételhez jutok. Csakhogy már rohannom kell, ezért villámgyorsan belapátolok két adag bibimbapot. Olyan, mintha valaki letolta volna a becsilizett és -szójababpasztázott öklét a torkomon, le a gyomromig. De a szó legfinonabb értelmében. A bibimbap egyébként isteni, csak nem ez lenne az előírt fogyasztási sebessége.

13:10

Azzal az érzéssel távozom, hogy az országimázs-építés egyik kultúrában sem könnyű dolog. A hangulat azonban így is vidám volt, a koreai kaja pedig a világ egyik legjobb dolga, ha már bejutott az ember emésztőrendszerébe.