Ez a hét első számú “hát ezt nem hiszem el” története. Megvan nektek, hogy hogyan is volt?

Az történt, hogy a Muzsikás együttes fellépett volna a Zsidó Kulturális Fesztiválon a Dohány utcai zsinagógában, és az egyik vendégük Petrás Mária népdalénekes lett volna. Csakhogy megjelent a Népszavában egy olvasói levél, aminek a szerzője azt állította, hogy az egyébként csángó magyar származású énekes korábban fellépett a Magyar Szigeten, sőt énekelt már ifj. Hegedűs Lóránt templomában is. Erre aztán előtérbe kerültek – a szervezők körében is – azok a vélemények, melyek szerint jobb lenne, ha Petrás Mária nem énekelne a zsinagógában.

Most pedig úgy néz ki, hogy ezek után a Muzsikás együttes sem fog zenélni ott.

Hogy közben kiderült, hogy Petrás Mária nem lépett fel a Magyar Szigeten és nem testvére a kárpátiás Petrás Jánosnak – és ha az lenne, akkor mi lenne? –, az már csak hab a tortán.

Advertisement

Nekem ez a nincsenek szavak kategória – úgyhogy bár küszködtem egy darabig a témával, végül nem írtam a sztoriról semmit. Poszt most azért születik, mert Schiffer András LMP-társelnök konkrétan megírt helyettem mindent, és ezt kedvem támadt reblogolni:

A Muzsikás egész munkássága pontosan annak művészi példázata, hogy a szatmári, máramarosi stb. zsidóság elpusztítása a magyar kultúra szövedékéből tépett ki egy darabot. A helyzet az, hogy most ezt a zenekart kényszerítették a zsidó fesztiváltól való távolmaradásra a bérrettegők. Ha Petrás Mária elénekelhetne egy csángó népdalt a zsinagógában: máris többet tett az elfogadásért, a közös gyökerek újrafelfedezéséért, mint akárhány antirasszista kampány. Azok a hipertoleránsok, akik n+1-edjére is bedőltek a véleményterroristáknak és Petrást kitiltották a zsinagógából: több kárt okoztak az együttélésnek, mint a szélsőjobbos portálok egész éves munkássága. Kellemes kultúrkampfot mindenkinek!

Hát ilyen szomorú dolgok mennek itten kicsiben. Is.