A Ferencváros 4-0-ra nyerte a Magyar Kupa döntőjét a Videoton ellen, 13 ezer néző előtt.

Igazából csak azért kezdtem el nézni a meccset, mert egyrészt Szily posztja, másrészt a zöld ultrák permanens hisztije miatt kíváncsi voltam, hányan lesznek a nézők, és milyen hangulatot csinálnak a Groupama Arénában. Meg hát azt is tudtam, hogy végül is a bajnokság első két helyezettje játszik ma este, ami egy-két szempontból még napjainkban is érdekes.

Azt tapasztaltam, hogy vénaszkennerbojkott ide, felhőszakadás-fenyegetettség oda, kiment az Üllői útra 13 ezer ember, és ebből ezer híján mindenki a Ferencvárosnak szurkolt. Ennyit arról, hogy megnyerheti-e a maga háborúját Kubatov Gábor – a sokszorosan körberöhögött klubelnök – és a futballkártyás futballszövetség. A másik, hogy ami a gyepen zajlott, az meglepő módon a legtöbbször labdarúgásra emlékeztetett. Nem kevertem össze mondjuk a BL-döntő szintjével, de mentek ezek a játékosok, mint a meszes, és helyenként még pontosak és kreatívak is voltak. A harmadik, hogy ilyen csodálatos felhőszakadást, mint a második félidő elején, régen láttam, nagyon szép volt, mikor szinte azt sem lehetett tudni, mi zajlik az esőfüggöny mögött.

Plusz az eredmény: a bajnoki második Ferencváros konkrétan lemészárolta a bajnok Videotont. A német Thomas Doll tizenegy év után csinált bármit nyerő csapatot a Ferencvárosból – ha nem haragszotok, a 2013-as Ligakupát nem számolnám ide –, 2004-ben bajnok és kupagyőztes volt a csapat. Most meg sziporkázott, az a helyzet: a felénél még 0-0 volt, a vége 4-0 lett.

Van egy fogadásom: lesz még telt ház ebben a stadionban Ferencváros-meccsen. Hogy ez mit jelent, és hogy mi lesz – vagy lehet – a kifutása, abba egyelőre nem bonyolódnék bele. Ráérünk.

Fotó: Illyés Tibor/MTI